Cili blogol

cili-50-éves-lett

Sztorizzunk! Kísérjük végig Cecíliát a változókor rögös ösvényén – mely nem is annyira szörnyű, ha észnél van az ember. Ezentúl minden hétfőn egy modern, változókorban lévő nő történeteit olvashatjátok könnyed, humoros stílusban. Szerelem, utazás, új hobbik, izgalmas történetek – olvass velünk te is!

Név: Magyar Cecília

Életkor: 50

Családi állapot: elvált

Foglalkozás: irodavezető

25. Lásd meg a jót!

Sokan szenvedésnek, „börtönnek” élik meg, ha állandóan otthon kell lenniük. Ezért is döntöttem el, hogy márpedig én pozitívan fogok gondolkodni, és megpróbálom észrevenni még a rossz, avagy rossznak gondolt dolgokban is a jót!

Például soha ilyen szép tiszta nem volt még a lakásom, mint most. Hétvégén ugyanis alaposan kitakarítottam, és mert szép idő volt, még az ablakokat is megpucoltam. A szemközti házban hasonlóan gondolkodhatott egy korombéli nő, mert ő is lelkesen mosta az üveget. Átmosolyogtunk egymásra. Na, azelőtt ilyen nem volt! Mostanában viszont egyre jobban felértékelődnek még az ilyen aprócska „találkozások” is. Ezt is a „jó” dolgok közé lehet sorolni.

Javultak továbbá az emberi kapcsolataim. Elvégre amióta kénytelen vagyok elzárkózni a külvilágtól, elkezdtem tudatosabban figyelni rá, nehogy végképp elszigetelődjek mindenkitől. Sokkal több emberrel tartom a kapcsolatot telefonon vagy interneten, mint korábban. Nemrég felhívtam egy ezer éve nem látott ismerőst, aki szokatlanul nagy örömmel vette az érdeklődésemet. Igen, ez is feltűnt: mostanában senki se „rázza le” a másikat, mert mondjuk nem ér rá, hanem éppen hogy nagyon is értékeli, hogy valaki fontosnak találta, hogy váltson vele pár szót, érdeklődjön a hogyléte felől.

A lányommal is szorosabb lett a kapcsolatunk! Korábban is sokat videócseteltünk, de amióta ő is odahaza dolgozik, vele is sokkal gyakrabban hívjuk egymást – ami az anyai szívemet igazán boldogsággal tölti el.

Sári miatt aggódom csak egy kicsit. Neki mintha tényleg az agyára menne az otthoni lét, pedig ő még kutyát is sétáltat, naponta kétszer, amihez ugyebár mégis csak ki kell mozdulnia a négy fal közül. Ennek ellenére folyton panaszkodik, mennyire nem tud magával mit kezdeni. A közös online tornázás se villanyozta fel (igaz, ezt eddig még csak egyszer próbáltuk ki), velem ellentétben, aki azután, hogy átmozgattuk berozsdásodott tagjainkat, szinte újult erővel vetettem bele magam a házimunkába…!

Szerintem Sárnak is az orbáncfűre lenne szüksége. Mert bevallom, nekem minden bizonnyal az orbáncfű is segít, hogy továbbra is képes vagyok derűsen szemlélni a világot. Az orbáncfüvet a népi gyógyászatban nem véletlenül hívják a lélek napsugarának, elvégre ez egy természetes antidepresszáns hatású gyógynövény. Ma már tudományosan is igazolt, hogy a benne lévő növényi hatóanyag szabályozza az agyi neuronjaink működését, és ennek köszönhetően kiegyensúlyozottabbá, mondhatni „optimistábbá” teszi az embert.

Már mióta ajánlgatom Sárinak, hogy szedje ő is az én „klimax-gyógyszeremet”, amiben orbáncfű is van. Na, mindjárt felhívom, és kicsit rágom ezzel a fülét, hátha hajlandó végre kipróbálni, és belátni, hogy igazam van!

25. Tornázzunk otthon!

Már több mint egy hete alig mozogtam valamit! De éreztem, hogy ez nem mehet így tovább…

Valójában már jó ideje elhatároztam, hogy keresek magamnak egy jó kis online videós tornát, és majd mindennap ugrabugrálgatok rá egy órácskát. Nos, a videók keresgélésében nem is volt hiba. El nem tudjátok képzelni, mennyiféle és -fajta tornát lehet találni a megosztókon, az ember szinte nem is tud választani közülük. Hát nekem se sikerült!

Be kell ismernem, egyáltalán nem a bőség zavara tántorított el a célomtól, mindössze az egyszerű emberi lustaság. Végül is mi sem egyszerűbb, mint egész nap görnyedni a számítógép fölött, este meg elnyúlni a tévé előtt a kanapén…! Viszont pontosan tisztában vagyok vele, hogy az én koromban az ilyen életforma felettébb veszélyes lehet.

Nyakig benne vagyok a változókorban, ami ugyebár a belső hormonális rendszer átalakulását jelenti. Az változás pedig a testet sem kíméli, hiszen mindenki tudja, mennyire könnyű elhízni a mi korunkban. Ráadásul a hormonális átrendeződés miatt már nem is a csípőre vagy a combokra rakódnak a kilók, hanem sokkal inkább a derékra kúsznak fel. És ami a legégbekiáltóbb igazságtalanság: egy fiatalnak elég, ha mindössze pár napot koplal, és mellé kardiózik egy-két órát, és máris le tudott adni a fölöslegeiből. Bezzeg nekünk, idősebb nőknek sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell megtennünk minden egyes ledolgozott dekáért!

Miután így fejben rendbetettem magamban ezt a torna-témát, felhívtam Sárit, hogy megtudakoljam, ő vajon mit csinál odahaza a négy fal között. Kiderült, hogy egy az egyben ugyanazt, amit én. Vagyis semmit! Miközben ő is nagyon tudja, hogy nincs mese, nekünk muszáj lesz mozognunk.

Kitaláltuk hát, hogy mint korábban annyi mindent, ezt a kihívást is közösen fogjuk teljesíteni. Együtt fogunk tornázni, méghozzá online. Ki-ki a maga lakásában, csak közben össze leszünk kötve videóhívással. Kezdésnek keresünk majd egy jó kis mami-tornát, amit még mi is képesek vagyunk tisztességesen végigcsinálni, aztán majd idővel átválthatunk magasabb nehézségi fokra.

Nagyon keményen elhatároztuk, hogy ezentúl mindennap (!) fogunk így közösen tornázni!!

Mármint majd holnaptól.   😊

24. Másodvirágzás

Hát akkor egy időre vége a randizgatásnak mindenféle vadidegen pasasokkal! Őszintén bevallom, egy kicsit még örülök is ennek. Sári is berekesztette a párkeresést, és szerintem már neki is elege lett ebből az egészből. Most ő is inkább otthon ül és tévézik, akárcsak én.

Természetesen odafigyelek rá, nehogy tévéfüggő, pláne megint sorozatfüggő  legyek: szó nem lehet róla, hogy a tévé irányítsa a napomat! Ennek ugyanis pontosan fordítva kell lennie, éppen ezért mindig előre megtervezem, hogy melyik műsort nézem meg…

23. Rettenetes randevú

Képzeljétek, megvolt az első randim a társkeresőn. Rettenetes volt!

Sári persze előre szólt, hogy azzal a hapsival inkább ne is kezdjek. Szerinte gyanús, ha valaki már két éve felregisztrált, mégsincs párja. Pedig ha egy ilyen ötvenes pasi csak simán kiállna az utca közepére egy „Egyedülálló vagyok!” táblával a nyakában, azonnal annyi nő vetné rá magát, hogy nem győzne válogatni közülük. Sári szerint tehát az ürge vagy tényleg válogatós, vagy ami még rosszabb, esze ágában sincs választani, hanem csak randizgat a nőkkel: ha az egyik megvolt, máris jöhet nála a következő.

22. Társkeresés indul!

A hétvégén Sári kiokosított a netes társkeresésről. Azt mondta, azt a telefonos jobbra-balra húzogatós appot felejtsem el, szerinte nekem az a tempó túl gyors lenne, mert ott szinte azonnal a „lényegre” térnek a pasik. Mármint a szexre. Sári szerint én maradjak csak a régi jó beregisztrálós verziónál, ahol a kiválasztott pasival először majd e-mailezgetünk meg képeket küldözgetünk egymásnak, és miután lefutottuk ezeket a kötelező köröket, csak akkor adjam ki a telefonszámomat, pláne beszéljek meg találkát.

21. Őszinteségi roham

Sokat gondolkodtam ezen a hétvégén, és arra jöttem rá, hogy a klimax eddig a legigazságtalanabb dolog, ami valaha történt velem. Ez egy folyamat, ami több éven át eltart. Változókor, mert a lényege a változás, mármint a hormonális változás. És én még csak az elején tartok! Mert ha eléggé rendetlenkedve is, de még működnek a hormonjaim. Vagyis továbbra is ugyanúgy megjön minden hónapban, ráadásul kicsit sűrűbben is, mint régen, hiszen a ciklusom 28 helyett újabban már csak 25 napos. De mindeközben a vacak menopauzás tünetek is itt vannak a nyakamon: a hőhullám, az izzadás, az alvászavar, a hisztis hangulataim… Mi ez, ha nem igazságtalanság?!

20. Színházi “kalandom”

Margó kolléganőm influenzás lett, ezért jobb híján lepasszolt nekem két színházjegyet. Az előadásra ki mást hívhattam volna el magammal, mint Sárit. Mi az a generáció vagyunk, akik még rendesen felöltözünk, ha színházba, operába készülünk menni. Mindketten ki is tettünk magunkért, én például egy finom anyagú, világosszürke selyemruhát vettem fel. Sári rögtön meg is jegyezte, hogy ha majd a szünetben esetleg megiszunk egy üdítőt, nagyon vigyázzak, nehogy rácsöppenjen a ruhámra az ital, mert az ilyen egyszínű, világos anyagon minden folt meglátszik, csak úgy virít, már méterekről. Én persze elengedtem a fülem mellett a pikírt megjegyzését, gondoltam, biztos csak irigykedik, azért mond ilyeneket.

19. A pasi aki nem hagyott aludni

Már egy ideje képtelen vagyok rendesen kialudni magamat, ezért elmentem a háziorvoshoz altatót felíratni. Tudom, hogy ez az alvászavar gyakran jár együtt a változókorral, újabban viszont különösen idegesít, hogy amint lehunyom a szemem, bekúszik egy kép, amitől lehetetlenség elaludnom. Egészen pontosan kétféle kép szokott bekúszni: az egyik, amikor a boltban az utolsó fényfüzér miatt hisztiztem karácsonykor azzal az ismeretlen, jóképű pasival, a másik meg, ahogy pár héttel később a mirelit pultnál megint összefutottam vele pizzavásárlás közben, és annyira, de annyira bénán viselkedtem…

18.  Munkahelyi flört

18_CILI_Flort

Legutóbb ebédszünetben azt mondja nekem Margó, aki a HR-es nálunk, hogy ő úgy látja, a szemközti asztalnál ülő pasas egyre csak a mi asztalunk felé bámul. A környék irodaházaiból sokan járunk abba az étkezdébe, látásból szinte mindenkit ismerek, így nem volt nehéz beazonosítanom a mukit. A szomszéd mérnöki iroda igazgatója volt, a maga legalább hatvan, ha nem hetven évével. Nekem ilyen öreg pasi nem kéne, csúszott ki a számon, amit rögtön meg is bántam, elvégre Margó egy jó tízessel idősebb nálam, vagyis a pasas mondhatni az ő korosztálya.

18_CILI_Flort

17. Elmélkedés a lánykori testsúlyomról

A várandósság fordulópontot jelentett, mert hirtelen farkasétvágyam lett, és még az olyan, korábban gyűlölt ételeket is jóízűen megettem, mint például a tökfőzelék vagy a kockasajt. A terhességem legelején még örvendeztem is, hogy végre én is kezdek normálisan kinézni: az addig sovány, nyúzott arcom megtelt, a formáim végre kikerekedtek, amitől sokkal nőiesebbnek éreztem magam, és csak úgy forogtak utánam az utcán a férfiak. Mivel azelőtt a saját bőrömön soha nem tapasztaltam, hogy az evéstől el is lehet hízni, ezért fel sem merült bennem, hogy visszafogjam magam. Ettem, ahogy épp kedvem volt, minden kontroll nélkül, mígnem megszületett a lányom, én pedig rémültem összegeztem, hogy a terhesség mindössze 9 hónapja alatt 25 kilót szedtem magamra.

16. A pizzateszt

Rettenetes dolog történt velem: az elmúlt hétvégén híztam egy teljes kilót! És ez sajnos nem véletlen. Ugyanis kitaláltam, hogy összehasonlító vizsgálattal derítem ki, vajon az általam sütött pizza tényleg finomabb-e, mint amit a mirelitben lehet kapni…

Ehhez először is meg kellett sütnöm a magam pizzáját.

15. Mirelit pasizás

Úgyhogy egyik este tízkor tényleg leugrottunk a közeli bevásárlóközpont nagy hipermarketjébe. Mondanom se kell, a mirelit részlegen egyelten árva magányos hímneműt nem láttunk se közel se távol. Már éppen készültem lesajnálni Sárit a nagy ötletével együtt, amikor hirtelen feltűnt egy pasas. Ötvenes, magas, jólöltözött

14.  Te se legyél sorozatfüggő

Képzeljétek, az ünnepek alatt kis híján sorozatfüggő lett belőlem! Elkezdtem filmeket nézni a neten, egyiket a másik után, és képtelen voltam abbahagyni… Megárthatott, hogy túl sokat voltam idehaza egyhuzamban, főleg, hogy mindeközben semmi különösebb dolgom nem volt. Elvégre karácsony előtt alaposan

13. Milyen éved volt?

És neked milyen éved volt? – szegezte nekem a kérdést a lányom tegnap este. Amióta hazajött az én kis drágám az ünnepekre, sokat beszélgetünk. Vagyis eddig mindig csak én faggattam őt a viselt dolgairól. Mert hiába cseteltünk eddig is minden héten az interneten keresztül, azért személyesen mégis csak más átbeszélni a dolgokat.

12. Karácsony előtti őrület!

December 24-e elvileg az év legboldogabb napja, és egyben a legveszélyesebb is. A magamfajta öreg rókák pontosan tudják, hogy a szentestét megelőzően tör ki a legtöbb családi veszekedés. Persze, mert mindenki arra törekszik, hogy az ünnep a lehető legtökéletesebb legyen, de szinte sosem sikerül úgy minden, ahogyan azt szeretnénk.

11. Klímavédelem és klimax

Ti hogy álltok a karácsonyi ajándékok csomagolásával? Mert én, jelentem, remekül! Ugyanis elhatároztam, hogy többé nem vásárolok semmilyen csomagolóanyagot. Annyit hallani-olvasni manapság a környezetvédelemről, a sok szép karácsonyi csomagolópapír és -szalag meg úgyis mind a kukában köt ki.

10. Alvászavar karácsony előtt?

Mindezidáig azt hittem, a karácsonyi készülődés izgalmai miatt nem alszom ki magam mostanság. Végül is jellemző rám, hogy az ünnep előtt minden évben szorongok: például amiatt, hogy minden ajándékot időben beszerezzek. Vagy hogy nehogy kifelejtsek valakit az ajándékozandók listájáról,

9. “Klimaxos” Mikulás

Azt hiszem a Sári meg én a lelkünk mélyén örökre gyerekek maradtunk, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint hogy Mikuláskor mindig meg szoktuk lepni egymást. Tavaly például egy cuki hűtőmágnes-Télapót kaptam a barátnőmtől, ő pedig egy hatalmas, rénszarvas alakú csokifigurát tőlem. Idén meg azt találtam ki, hogy „klasszikus” mikuláscsomagot állítok neki össze.

8. Az ötven az új harminc?

Nemrég rádöbbentem, hogy tulajdonképpen már évek óta nem vettem fel magas sarkú cipőt. És vajon miért nem? – tettem fel a kérdést magamnak a hétvégén, betévedvén egy cipőboltba. A „betévedés” persze ez esetben erős túlzás, hiszen kifejezetten azért mentem be az üzletbe, hogy téli lábbelit vegyek magamnak.

7. Kutyasétáltatás és klimax

Amióta a lányom kiköltözött Angliába, és gyakorlatilag egyedül maradtam a lakásban, Sári barátnőm egyre csak rágja a fülemet, hogy szerezzek magamnak egy kutyát, hogy ne legyek magányos. Persze én következetesen ellenállok, mert egyrészt nem vagyok „magányos”, hiszen vannak barátaim, akikkel összejárunk, másrészt meg semmi kedvem minden reggel, pláne hétvégén korán kelni a kutya miatt…

6. Irány az edzőterem!

Ha valaki akár egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy én valaha is konditerembe fogok járni, jót nevettem volna az ötleten. Hiszen már gyerekkoromban az egyik legkevésbé kedvelt tantárgyam a testnevelés volt. De lám, végül sikerült megérnem: immár önként és dalolva edzeni járok! Valójában a Sári volt az, aki kapott a lányától ajándékba egy kondibérletet…

5.  Őszi depi? Engem nem érint!

A hét híre, hogy a Sári bedepizett! Én legalábbis nem tudom mással magyarázni, hogy a barátnőm egyszerűen nem hajlandó kimozdulni otthonról. Azt mondja, legfeljebb a munkahelyére hajlandó elvonszolni magát, egyébként meg hagyjam békén, mert nincs kedve senkihez és semmihez. Még a hobbijával, a gyöngyfűzéssel is felhagyott.

4. HURRÁ, HALLOWEEN!

Sári barátnőm közölte, hogy előrehozza a Halloween-t, és már a hétvégén házibulit tartott, ahol mindenkinek kötelezően be kellett öltöznie valamilyen jelmezbe. Rendkívül viccesnek találtam az ötletet, mármint a házibuliét, mert ez a műfaj tudtommal már rég kiment a divatból. A mai fiatalok inkább egy pubban vagy más szórakozóhelyen szoktak „partizni”. Csak régen, a mi időnkben volt szokás otthon rendezni zenés-táncos összejöveteleket.

3. Új szót tanultam: „én-idő”

Bevallom, nem repestem az örömtől, amikor a lányom bejelentette, hogy főnökei Londonba küldik dolgozni, hát még, amikor a nyár végén tényleg kiköltözött Angliába. Az eszemmel nyilván tudom, hogy ez nagyszerű dolog, és büszke is vagyok rá, hogy ilyen fiatalon megnyílt előtte ez a lehetőség, de attól még hiányzik nekem! És hol van még a karácsony, amikor újra hazarepül hozzám az én kicsikém…!

2. Így „pasiztam” a szüreten!

A barátnőm nem hitte el, de én még soha nem voltam szüreten. Nem tehetek róla, én nem származom borvidékről, mint a Sári, aki ezt meghallva persze ragaszkodott hozzá, hogy a múlt hétvégén tartsak vele a szülőfalujába a szüreti mulatságra. Na de mi legyen a legfőbb gondja egy nőnek egy ilyen helyzetben?

1. Boldog 50. születésnapot nekem!

A születésnapomon szabadságot szoktam kivenni, legalábbis az eddigi években ez mindig így volt. Ez a nap különleges, más, mint a többi, legyen hát reggeltől estig csak az enyém! – ez volt a filozófiám. Idén viszont belegondolni sem mertem, hogy egy újabb évvel idősebb leszek. Most töltöttem be ugyanis a kerek ötvenet.