Cili blogol

cili-50-éves-lett

Sztorizzunk! Kísérjük végig Cecíliát a változókor rögös ösvényén – mely nem is annyira szörnyű, ha észnél van az ember. Ezentúl minden hétfőn egy modern, változókorban lévő nő történeteit olvashatjátok könnyed, humoros stílusban. Szerelem, utazás, új hobbik, izgalmas történetek – olvass velünk te is!

Név: Magyar Cecília

Életkor: 50

Családi állapot: elvált

Foglalkozás: irodavezető

20. Színházi “kalandom”

Margó kolléganőm influenzás lett, ezért jobb híján lepasszolt nekem két színházjegyet. Az előadásra ki mást hívhattam volna el magammal, mint Sárit. Mi az a generáció vagyunk, akik még rendesen felöltözünk, ha színházba, operába készülünk menni. Mindketten ki is tettünk magunkért, én például egy finom anyagú, világosszürke selyemruhát vettem fel. Sári rögtön meg is jegyezte, hogy ha majd a szünetben esetleg megiszunk egy üdítőt, nagyon vigyázzak, nehogy rácsöppenjen a ruhámra az ital, mert az ilyen egyszínű, világos anyagon minden folt meglátszik, csak úgy virít, már méterekről. Én persze elengedtem a fülem mellett a pikírt megjegyzését, gondoltam, biztos csak irigykedik, azért mond ilyeneket.

Aztán a szünetben tényleg beütött a krach. Nem, nem ittam le magamat. Semmi ilyesmi nem történt. Viszont a büfében megláttam az a pizzás-fényfüzéres” pasast! És igen, megint ugyanazzal a nálam (meg persze nála is!!!) sokkal-sokkal fiatalabb nővel volt. A pasi éppen átvett két pohár pezsgőt a büfés lánytól, majd az egyiket gáláns mozdulattal átnyújtotta a partnernőjének. Aztán mélyen egymás szemébe nézve koccintottak – én pedig nem bírtam tovább nézni ezt a jelenetet!

Bár Sárival éppen a büfé felé tartottunk, én mégis sarkon fordultam (még mielőtt a pasas meglátott volna!). Ugyanabban a pillanatban iszonyatos forróság tört rám. Olyan érzésem támadt, mintha az előcsarnok infraszaunává változott volna, ahol a fűtést éppen a legmagasabb fokozatra kapcsolta valaki.

– Itt nincs semmi levegő! – nyögtem oda fuldokolva Sárinak, és rohamléptekkel a kijárat felé vettem az irányt. Sári utóbb mesélte, hogy nagyon megijesztettem, mert a fejem rémisztően vörös volt, ezért attól tartott, hogy esetleg elájulok. Végig a sarkamban maradt, aggódva követett az utcára is, dacára annak, hogy ő éppen hogy megfagyni készült a kinti hidegben.

– Szegénykém, rád is a legrosszabb pillanatban csapott le a hőhullám – sajnálkozott Sári.

A rohamom szerencsére amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is múlt. Csakhogy az elegáns megjelenésemnek onnantól végképp lőttek. A hónom alatt két hatalmas, sötét izzadságfolt éktelenkedett, és igen, ahogyan azt Sári megjósolta, méterekről odavonzott minden tekintetet. A „pizzás” pasi szerencsére már nem volt látótávolságban, nekem pedig ilyen állapotban eszem ágában nem volt visszamerészkedni a nézőtérre. Villámgyorsan belebújtam a ruhatárból sebtiben kikért télikabátomba, és vert hadként már indultam is hazafelé. Sári nagyon rendes volt, mert egy percig sem erőltette, hogy maradjunk, hanem velem együtt ő is otthagyta a második felvonást.

Nem tudom, hogy a pasi látványa hozta-e rám a hőhullámot, vagy az idegesség, hogy megint azzal a másik nővel láttam. De az is lehet, hogy mindentől függetlenül is bekövetkezett volna ez a rémes jelenet. A „banyaláz” végül is teljesen kiszámíthatatlan tud lenni…

Az mondjuk biztos, hogy nem kéne ekkora jelentőséget tulajdonítanom annak a pasasnak. Hiszen még csak nem is ismerem.

Na ugye.

19. A pasi, aki nem hagyott aludni

Már egy ideje képtelen vagyok rendesen kialudni magamat, ezért elmentem a háziorvoshoz altatót felíratni. Tudom, hogy ez az alvászavar gyakran jár együtt a változókorral, újabban viszont különösen idegesít, hogy amint lehunyom a szemem, bekúszik egy kép, amitől lehetetlenség elaludnom. Egészen pontosan kétféle kép szokott bekúszni: az egyik, amikor a boltban az utolsó fényfüzér miatt hisztiztem karácsonykor azzal az ismeretlen, jóképű pasival, a másik meg, ahogy pár héttel később a mirelit pultnál megint összefutottam vele pizzavásárlás közben, és annyira, de annyira bénán viselkedtem…

Egyszerűen nevetséges, hogy még mindig a fejemben jár ez a férfi, az pedig végképp tarthatatlan, hogy a vele kapcsolatos emlékfoszlányok miatt ne tudjam rendesen kialudni magam, ezért hirtelen felindulásból felkerestem a körzeti dokinőt, adjon valamit, amitől végre nyugtom lesz.

A doktornő azonban hallani sem akart róla, hogy szintetikus bogyókat kezdjek szedni, mert még csak az kéne, hogy rászokjak az altatókra. Magyarázta, hogy minden bizonnyal átmeneti az alvászavarom, végül is a klimaxban ez szinte mindenkivel megesik. A dokinő nyilván tudja, mit beszél, gondoltam magamban, mert ahogy elnéztem, kábé egykorúak lehetünk.

Azt mondta, próbálkozzak inkább nyugtató-altató hatású gyógynövényekkel, és ha az ezekből készített tea nem segítene, a patikában találok olyan növényi gyógyszert, ami ugyanazt a hatóanyagot tartalmazza, csak magasabb koncentrációban, viszont nem leszek tőle függő.

Aztán legnagyobb megdöbbenésemre rákérdezett, hogy áll a nemi életem. Mondtam, köszönöm jól, vagyis sehogy. Erre nagyot sóhajtva közölte, hogy ha fel lehetne ilyesmit írni receptre, akkor ő minden korombéli nőnek elrendelné a harmonikus házaséletet, és máris megszűnne mindannyiunk alvászavara. Sőt, tette hozzá, még a hüvelyszárazság ellen is a rendszeres szex a legjobb módszer!

Egyébként Sári barátnőmtől is hallottam már ugyanezt, de így, hogy egy orvos is mondta, sokkal inkább elhittem. A patikában megvettem a javasolt, recept nélkül kapható orbáncfüves növényi gyógyszert, és míg a blokkra vártam, felmerült bennem egy őrült ötlet: mi lenne, ha egyszerűen felszedném az első pasit, aki szembejön velem az utcán? Nem mintha lenne róla fogalmam, hogyan kell az ilyesmit csinálni, pláne így ötvenévesen… Gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Már megint gyerekesen butáskodsz, sőt bután gyerekeskedsz, Cili! – korholtam magamat.

Aztán kiléptem az utcára és…

És…!

És szembejött velem AZ A PASI. A fényfüzéres. A mirelitpultos. A pizzás. Aki miatt nem bírok aludni, mert folyton az eszemben jár!

Nyugi, nem szedtem fel. Már csak azért sem, mert nem volt egyedül. Hanem egy nővel volt. Egy nálam sokkal fiatalabb, szőke nővel.

Kedves orbáncfű, remélem, tudod mi a dolgod… Segíts, hogy tudjak aludni ma éjjel! És holnap is. Meg azután is. ☹

18.  Munkahelyi flört

18_CILI_Flort

Legutóbb ebédszünetben azt mondja nekem Margó, aki a HR-es nálunk, hogy ő úgy látja, a szemközti asztalnál ülő pasas egyre csak a mi asztalunk felé bámul. A környék irodaházaiból sokan járunk abba az étkezdébe, látásból szinte mindenkit ismerek, így nem volt nehéz beazonosítanom a mukit. A szomszéd mérnöki iroda igazgatója volt, a maga legalább hatvan, ha nem hetven évével. Nekem ilyen öreg pasi nem kéne, csúszott ki a számon, amit rögtön meg is bántam, elvégre Margó egy jó tízessel idősebb nálam, vagyis a pasas mondhatni az ő korosztálya.

18_CILI_Flort

17. Elmélkedés a lánykori testsúlyomról

A várandósság fordulópontot jelentett, mert hirtelen farkasétvágyam lett, és még az olyan, korábban gyűlölt ételeket is jóízűen megettem, mint például a tökfőzelék vagy a kockasajt. A terhességem legelején még örvendeztem is, hogy végre én is kezdek normálisan kinézni: az addig sovány, nyúzott arcom megtelt, a formáim végre kikerekedtek, amitől sokkal nőiesebbnek éreztem magam, és csak úgy forogtak utánam az utcán a férfiak. Mivel azelőtt a saját bőrömön soha nem tapasztaltam, hogy az evéstől el is lehet hízni, ezért fel sem merült bennem, hogy visszafogjam magam. Ettem, ahogy épp kedvem volt, minden kontroll nélkül, mígnem megszületett a lányom, én pedig rémültem összegeztem, hogy a terhesség mindössze 9 hónapja alatt 25 kilót szedtem magamra.

16. A pizzateszt

Rettenetes dolog történt velem: az elmúlt hétvégén híztam egy teljes kilót! És ez sajnos nem véletlen. Ugyanis kitaláltam, hogy összehasonlító vizsgálattal derítem ki, vajon az általam sütött pizza tényleg finomabb-e, mint amit a mirelitben lehet kapni…

Ehhez először is meg kellett sütnöm a magam pizzáját. Természetesen a piacról szereztem be mindent, amit csak lehetett, a sonkától a paradicsomon át a termelői sajtig, de attól még az alaptészta hagyományos fehér lisztből készült, ami ugyebár nem éppen alakbarát hozzávaló

15. Mirelit pasizás

Úgyhogy egyik este tízkor tényleg leugrottunk a közeli bevásárlóközpont nagy hipermarketjébe. Mondanom se kell, a mirelit részlegen egyelten árva magányos hímneműt nem láttunk se közel se távol. Már éppen készültem lesajnálni Sárit a nagy ötletével együtt, amikor hirtelen feltűnt egy pasas. Ötvenes, magas, jólöltözött és kifejezetten jóképű, ráadásul mintha már láttam volna valahol korábban…

14.  Te se legyél sorozatfüggő

Képzeljétek, az ünnepek alatt kis híján sorozatfüggő lett belőlem! Elkezdtem filmeket nézni a neten, egyiket a másik után, és képtelen voltam abbahagyni… Megárthatott, hogy túl sokat voltam idehaza egyhuzamban, főleg, hogy mindeközben semmi különösebb dolgom nem volt. Elvégre karácsony előtt alaposan végigtakarítottam a lakást, és az éléskamrát is alaposan feltöltöttem. A lányom, aki Londonban él, ugyan itthon volt ebben a pár napban, viszont gyakran elment meglátogatni valamelyik barátját vagy barátnőjét, ezért napközben meglehetősen sokat voltam egymagamban.

13. Milyen éved volt?

És neked milyen éved volt? – szegezte nekem a kérdést a lányom tegnap este. Amióta hazajött az én kis drágám az ünnepekre, sokat beszélgetünk. Vagyis eddig mindig csak én faggattam őt a viselt dolgairól. Mert hiába cseteltünk eddig is minden héten az interneten keresztül, azért személyesen mégis csak más átbeszélni a dolgokat. Hogyan alakul az „új” élete Londonban, ahová még nyár végén kötözött ki? Elégedett-e a munkájával? Vannak-e már új barátai? Van-e kivel, mivel eltöltenie a szabad idejét? Valóban azt hozta neki ez a nagy változás az életében, amire számított? A válaszok megnyugtatták én aggódó anyai szívem, hiszen kiderült, hogy a kicsikém nagyon is ügyesen megállja a helyét a messzi idegenben!

12. Karácsony előtti őrület!

December 24-e elvileg az év legboldogabb napja, és egyben a legveszélyesebb is. A magamfajta öreg rókák pontosan tudják, hogy a szentestét megelőzően tör ki a legtöbb családi veszekedés. Persze, mert mindenki arra törekszik, hogy az ünnep a lehető legtökéletesebb legyen, de szinte sosem sikerül úgy minden, ahogyan azt szeretnénk.

11. Klímavédelem és klimax

Ti hogy álltok a karácsonyi ajándékok csomagolásával? Mert én, jelentem, remekül! Ugyanis elhatároztam, hogy többé nem vásárolok semmilyen csomagolóanyagot. Annyit hallani-olvasni manapság a környezetvédelemről, a sok szép karácsonyi csomagolópapír és -szalag meg úgyis mind a kukában köt ki.

10. Alvászavar karácsony előtt?

Mindezidáig azt hittem, a karácsonyi készülődés izgalmai miatt nem alszom ki magam mostanság. Végül is jellemző rám, hogy az ünnep előtt minden évben szorongok: például amiatt, hogy minden ajándékot időben beszerezzek. Vagy hogy nehogy kifelejtsek valakit az ajándékozandók listájáról,

9. “Klimaxos” Mikulás

Azt hiszem a Sári meg én a lelkünk mélyén örökre gyerekek maradtunk, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint hogy Mikuláskor mindig meg szoktuk lepni egymást. Tavaly például egy cuki hűtőmágnes-Télapót kaptam a barátnőmtől, ő pedig egy hatalmas, rénszarvas alakú csokifigurát tőlem. Idén meg azt találtam ki, hogy „klasszikus” mikuláscsomagot állítok neki össze.

8. Az ötven az új harminc?

Nemrég rádöbbentem, hogy tulajdonképpen már évek óta nem vettem fel magas sarkú cipőt. És vajon miért nem? – tettem fel a kérdést magamnak a hétvégén, betévedvén egy cipőboltba. A „betévedés” persze ez esetben erős túlzás, hiszen kifejezetten azért mentem be az üzletbe, hogy téli lábbelit vegyek magamnak.

7. Kutyasétáltatás és klimax

Amióta a lányom kiköltözött Angliába, és gyakorlatilag egyedül maradtam a lakásban, Sári barátnőm egyre csak rágja a fülemet, hogy szerezzek magamnak egy kutyát, hogy ne legyek magányos. Persze én következetesen ellenállok, mert egyrészt nem vagyok „magányos”, hiszen vannak barátaim, akikkel összejárunk, másrészt meg semmi kedvem minden reggel, pláne hétvégén korán kelni a kutya miatt…

6. Irány az edzőterem!

Ha valaki akár egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy én valaha is konditerembe fogok járni, jót nevettem volna az ötleten. Hiszen már gyerekkoromban az egyik legkevésbé kedvelt tantárgyam a testnevelés volt. De lám, végül sikerült megérnem: immár önként és dalolva edzeni járok! Valójában a Sári volt az, aki kapott a lányától ajándékba egy kondibérletet…

5.  Őszi depi? Engem nem érint!

A hét híre, hogy a Sári bedepizett! Én legalábbis nem tudom mással magyarázni, hogy a barátnőm egyszerűen nem hajlandó kimozdulni otthonról. Azt mondja, legfeljebb a munkahelyére hajlandó elvonszolni magát, egyébként meg hagyjam békén, mert nincs kedve senkihez és semmihez. Még a hobbijával, a gyöngyfűzéssel is felhagyott.

4. HURRÁ, HALLOWEEN!

Sári barátnőm közölte, hogy előrehozza a Halloween-t, és már a hétvégén házibulit tartott, ahol mindenkinek kötelezően be kellett öltöznie valamilyen jelmezbe. Rendkívül viccesnek találtam az ötletet, mármint a házibuliét, mert ez a műfaj tudtommal már rég kiment a divatból. A mai fiatalok inkább egy pubban vagy más szórakozóhelyen szoktak „partizni”. Csak régen, a mi időnkben volt szokás otthon rendezni zenés-táncos összejöveteleket.

3. Új szót tanultam: „én-idő”

Bevallom, nem repestem az örömtől, amikor a lányom bejelentette, hogy főnökei Londonba küldik dolgozni, hát még, amikor a nyár végén tényleg kiköltözött Angliába. Az eszemmel nyilván tudom, hogy ez nagyszerű dolog, és büszke is vagyok rá, hogy ilyen fiatalon megnyílt előtte ez a lehetőség, de attól még hiányzik nekem! És hol van még a karácsony, amikor újra hazarepül hozzám az én kicsikém…!

2. Így „pasiztam” a szüreten!

A barátnőm nem hitte el, de én még soha nem voltam szüreten. Nem tehetek róla, én nem származom borvidékről, mint a Sári, aki ezt meghallva persze ragaszkodott hozzá, hogy a múlt hétvégén tartsak vele a szülőfalujába a szüreti mulatságra. Na de mi legyen a legfőbb gondja egy nőnek egy ilyen helyzetben?

1. Boldog 50. születésnapot nekem!

A születésnapomon szabadságot szoktam kivenni, legalábbis az eddigi években ez mindig így volt. Ez a nap különleges, más, mint a többi, legyen hát reggeltől estig csak az enyém! – ez volt a filozófiám. Idén viszont belegondolni sem mertem, hogy egy újabb évvel idősebb leszek. Most töltöttem be ugyanis a kerek ötvenet.