14. Te se legyél sorozatfüggő!

Képzeljétek, az ünnepek alatt kis híján sorozatfüggő lett belőlem! Elkezdtem filmeket nézni a neten, egyiket a másik után, és képtelen voltam abbahagyni… Megárthatott, hogy túl sokat voltam idehaza egyhuzamban, főleg, hogy mindeközben semmi különösebb dolgom nem volt. Elvégre karácsony előtt alaposan végigtakarítottam a lakást, és az éléskamrát is alaposan feltöltöttem. A lányom, aki Londonban él, ugyan itthon volt ebben a pár napban, viszont gyakran elment meglátogatni valamelyik barátját vagy barátnőjét, ezért napközben meglehetősen sokat voltam egymagamban.

Mivel nem akarta, hogy unatkozzak, amíg ő távol van, a lányom megmutatta, hogyan nézhetek a laptopomon internetes filmeket. Bevallom, eddig fogalmam sem volt róla, mennyi klassz sorozat hozzáférhető a világhálón – és ezeket, ha a tévében nézi az ember, akkor akár napokat, vagy egy hetet is kell várnia a folytatásra, az interneten viszont azonnal kattinthatsz a következő részre.

Mondanom sem kell, hamarosan reggeltől estig sorozatokat néztem. Annyira belemerültem az új szenvedélyembe, hogy még a Sárival megbeszélt közös programról is teljesen elfelejtkeztem. Pedig elterveztük, hogy az egyik nap együtt sétáltatjuk meg Olgát – azaz Sári kutyusát – a Duna-parton.
Szóval, éppen nyakig voltam valamelyik izgalmas sorozatban, amikor egyszer csak rám telefonál a Sári, hogy itt vannak Olgával a kapunk előtt, siessek le, indulhatunk. Nagy hirtelen semmilyen hazugság nem jutott eszembe, ezért kerek perec megmondtam az igazat Sárinak: nincs kedvem menni, mert eszem ágában sincs félbehagyni az éppen aktuális sorozatom éppen aktuális epizódját.

Sári azonnal átlátta a helyzetet.

– Atyavilág, hiszen te sorozatfüggő lettél! – pirított rám. Én persze kézzel-lábbal tiltakoztam, sőt kikértem magamnak, hogy ilyesmit állítson rólam. Jó, mondta erre Sári, ő hajlandó hinni nekem, amennyiben most szépen kikapcsolom a számítógépet és elmegyek velük sétálni, ahogyan azt eredetileg is megbeszéltük. Mert nem lehet állandóan a négy fal között kuksolni, pláne ilyenkor télen, hanem igenis ki kell mozdulni otthonról, különben depis leszel! – szajkózta a telefonba Sári ugyanazokat a szövegeket, amiket alapvetően én szoktam hangoztatni neki.

Éreztem, hogy csapdába kerültem. Mert ha a sorozatom miatt mégis otthon maradok, azzal igazat adok Sárinak, vagyis elismerem, hogy függő lettem. Ha viszont elmegyek vele kutyát sétáltatni, akkor lehet, hogy megszakad a szívem, amiért nem nézhetem tovább a filmemet – futott végig az agyamon a gondolat. De persze rögtön észbe is kaptam: ha úgy érzem, hogy „megszakad a szívem”, akkor Sárinak tényleg igaza lehet, és én valóban sorozatfüggő vagyok! Ez a felismerés valósággal megrémített. Hűha, a legjobb, ha ennek az egésznek itt és most véget vetek! – határoztam el. Felálltam tehát a képernyő elől, és bármennyire fájdalmas volt meghoznom ezt a döntést, igenis felvettem a télikabátomat és lementem kutyát sétáltatni Sárival.

Persze a barátnőmnek egy szóval nem vallottam volna be, hogy nagy valószínűséggel igaza volt a függőségemmel kapcsolatban. Már csak azért sem, mert azonnal megkezdtem az „elvonókúrát”: azóta egy nap csak egyetlenegy részt engedélyezek magamnak valamelyik sorozatból. Sőt, még váltogatom is a különböző szériákat: mást nézek hétfőn, mást kedden és így tovább. A hétvégéket pedig eldöntöttem, hogy „filmmentessé” teszem: ezeken a napokon ugyanis a szabad levegőre fogok menni – például Sárival a Duna-partra kutyát sétáltatni!