15. Mirelit pasizás

A barátnőm, Sári olvasott valahol egy cikket arról, hogy a szexről sosem szabad lemondani, a mi korunkban, így ötven körül meg főleg nem, mert ha egy nő nem él nemi életet, akkor ezer meg egy egészségügyi baja lesz, a magas vérnyomástól a hüvelyszárazságig. Pedig a nő örökké nő, és nemcsak a húszéveseké a világ, és még sorolhatnám, mi mindennel próbált rávenni Sári, hogy menjünk el együtt valahová „bepasizni”. Na, azt már nem, jelentettem ki határozottan. Ne is álmodjon róla, hogy én majd „ismerkedési estekre” megyek vele, ahol vadidegenek előtt illegetik magukat a nők arra várva, hátha valaki hajlandó őket a horgára tűzni. De Sári nem tágított, szerinte nem kell ide ismerkedési est, az is elég, ha késő este elmegyünk egy szupermarketbe és őgyelgünk egy kicsit a mirelitpult környékén.

– Hogy mi van?! – meredtem értetlenül Sárira, aki erre előadta nekem a pasifogás szerinte tökéletes módszerét. Ha menő, azaz lehetőleg jólszituált, és persze magányos pasival akarunk találkozni, a megoldás logikus: ezek a manusok sokáig dolgoznak, ugyanakkor nincs, aki otthon főzzön rájuk, ezért munka után kénytelenek gyorsfagyasztott készkaját vásárolni maguknak a késő este is nyitva tartó szupermarketekben. Vagyis a mirelitpultnál tutira össze fogunk akadni ilyenekkel!
Hát én hittem is, nem is Sári agyszüleményét, de végül csak rávett, hogy asszisztáljak az ő nagy „mirelit” pasifogó akciójához. Mert azt persze előre kikötöttem, hogy én biztosan nem fogok a fagyasztott pultban ismerkedni. Mint lelki támasz szívesen ott leszek Sári mellett, ha tényleg ez a szíve vágya, de semmi több!

Úgyhogy egyik este tízkor tényleg leugrottunk a közeli bevásárlóközpont nagy hipermarketjébe. Mondanom se kell, a mirelit részlegen egyelten árva magányos hímneműt nem láttunk se közel se távol. Már éppen készültem lesajnálni Sárit a nagy ötletével együtt, amikor hirtelen feltűnt egy pasas. Ötvenes, magas, jólöltözött és kifejezetten jóképű, ráadásul mintha már láttam volna valahol korábban… Sári szeme rögtön felcsillant, én viszont a legszívesebben láthatatlanná váltam volna! Ugyanis beugrott, hogy az ipse nem más, mint akivel ugyanebben a boltban azt a vérciki nagyjelenetet rendeztem karácsony előtt! (Aki olvasta a december 22-i blogomat, az tudja, miről van szó… Aki meg nem, az görgessen vissza és olvassa el, de a lényeg, hogy az utolsó karácsonyi fényfüzér miatt sikerült akkora hisztit levágnom, hogy ihaj…)

Naszóval Sári, megpillantva a pasit máris homorítani kezdett, de a fickó szinte átnézett rajta és csak engem bámult! Szerintem először csak kutatott az emlékeiben, aztán leeshetett neki, honnan ismer, mert rám mosolygott. Éppen egy mirelit pizzát kezdett a kosarába emelni, de félúton megállította a mozdulatot, és inkább felém nyújtotta a dobozt. „Szívesen átengedem, ha esetleg ezt Ön szeretné megvenni!” – vigyorgott rám kajánul. Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben! De mosolyt erőltettem az arcomra és közöltem, hogy köszönöm, de nincs rá szükségem, mert a pizzát én magam szoktam sütni otthon, és higgye el, az enyém sokkal finomabb is, mint ez a bolti. Persze amint kimondtam, meg is bántam, hiszen teljesen úgy hangzott, mintha meg akarnám hívni magamhoz az ipsét pizzázni! Szerencsére a pasinak nem tűnt fel, hogy éppen flörtölni kezdtem vele, mert csak elégedetten beleejtette a pizzát a kosarába. Én meg már húztam is magammal Sárit az ellenkező irányba, csak menjünk már onnan. A barátnőm persze egyáltalán nem értette a helyzetet.

– Ti ismeritek egymást? – kérdezte csodálkozva, mikor végre hallótávolságon kívülre kerültünk.

– Nem, gőzöm sincs ki ez – hazudtam.

– Pedig szerintem bejöttél neki – kuncogott Sári. – Korban is illene hozzád. És nem volt jegygyűrűje! – tette hozzá sejtelmesen. Hm. Ezek szerint lehet, hogy a pasas nem nős? Legalább ennyit megtudtam róla!
Szerintetek lesz még ennek folytatása?

Cili