remifemin háttérképRemifemin hölgyeknekRemifemin plus doboz

Vény nélkül kapható gyógyszer

Változókor könnyedén

hőhullámok

álmatlanság

lelki zavarok
kezelésére

remifemin háttérképRemifemin hölgyeknekRemifemin plus doboz

Vény nélkül kapható gyógyszer

Változókor könnyedén

hőhullámok

álmatlanság

lelki zavarok
kezelésére

Sári klimaxblogja

Sári klimaxblogja

Sári klimaxblogja egy változókorú nő mindennapjait mutatja be. Sári nem akármilyen nő, ő ugyanis elhatározta, hogy nem adja meg magát a hormonok játékának, hanem tudatosan odafigyel a testére és az életvitelére. Vajon sikerül legyőznie a klimax rejtette kihívásokat? Kövesd nyomon Sári bejegyzéseit, hiszen hétről hétre hasznos tippeket gyűjthetsz, amelyek számodra is megkönnyíthetik a változókort!

Név: Nagy Sári
Életkor: 51
Családi állapot: kapcsolatban
Foglalkozás: német-angol szakfordító

Klimaxos nő a piacon

Nem kell hormon, nem kell plasztika!

Már egy ideje rájöttem, hogy sokkal több gyümölcsöt kellene ennem, főleg most, hogy a nyakamon a tél, amikor különösen időszerű lenne megtámogatnom a szervezetemet vitaminokkal. Volt is szó róla korábban, hogy egyszer majd elkísérem Cilit a piacra, és majd ő megmutatja, hol és mit érdemes beszereznem. A múlt szombaton végre tényleg felkerekedtünk és együtt vágtunk neki a piaci portyának.

Borvidékről származom, ezért kedvtelve nézegettem a szebbnél szebb szőlőfürtöket, de Cili éppen hogy rá nem csapott a kezemre, amikor szedni próbáltam az egyik standról. Szerinte ugyanis a szőlőben túl sok a cukor, egy klimaxos nőnek pedig kétszer is meg kell gondolnia, bevihet-e cukrot a szervezetébe. Ezen kicsit összevitatkoztunk Cilivel, de végül mégis csak kikönyörögtem egy kisebb fürtöt a „savanyúbb” fajtából, hiszen egyrészt nekem tényleg alig van gondom a súlyommal, másrészt meg nem hiszem el, hogy tényleg mindent meg kellene vonnom magamtól, csak azért, mert változókorú vagyok. Végül Cili is elismerte, hogy valóban nem kell aszkétáknak lennünk, bár attól még tanácsos mértékkel fogyasztanunk az efféle „veszélyesebb” élelmiszereket. Ezzel egyet is értettem.

Már korábban utánanéztem, hogy a C-vitaminban gazdag gyümölcsök különösen jót tesznek nekünk így a klimaxban, mert egyrészt segíthetnek a hőhullámok leküzdésében – bár nekem abban a klimaxbogyó is rengeteget segít, ezt egyre inkább kénytelen leszek elismerni –, másrészt a vizelettartási problémák megelőzésére is jók. Utóbbi rám ugyan nem jellemző, de nem is akarom, hogy az legyen. Viszont van olyan ismerősöm, aki lassan már nem mer tüsszenteni, nehogy „baleset” érje – na jó, ezt inkább nem részletezem, mindenesetre én nem is szeretnék idáig eljutni. Olvastam persze róla, hogy az inkontinencia igazán hatékony megelőzése a gátizomtorna: még az is lehet, hogy egyszer én is ki fogom próbálni.

Vettem tehát narancsot, citromot, no meg almát, hiszen „minden nap egy alma az orvost távol tartja”, illetve némi áfonyát, mivel a sötét bogyós gyümölcsökben eleve kevés a cukor, ugyanakkor ezeket is előszeretettel ajánlják a klimaxos nőknek. Ugyanezért egy gránátalmát is tettem a kosaramba, mert arról is sok jót hallottam.

A zöldségeket eleinte csak távolról nézegettem, viszont ahogy olvasgattam a közéjük tűzött táblácskákon az árakat, rá kellett döbbennem, hogy a hétköznap megrendelt ebédeimért rettenetesen sokat fizetek. Ha tudnék főzni, az alapanyagokat jóval olcsóbban be tudnám szerezni, mint amennyiből most kijön egy-egy ebédem. Nem beszélve a műanyag dobozokról, amikbe mindennap csomagolják az adagokat: nyilván azokat is kifizettetik velem. Ráadásul már szinte el sem férek tőlük otthon, mert kidobni nincs szívem a dobozkákat, hiszen annyi mindenre fel lehet használni őket, annál viszont jóval gyorsabban gyűlnek, mint ahogyan újra tudnám őket hasznosítani…

Piaci kalandok

Viszont egy salátát összeütni talán mégsem lehet akkora ördöngösség, gondoltam, és meg is vettem hamar a hozzávalókat: uborkát, madársalátát, paradicsomot, paprikát, némi olajbogyót és egy kis feta sajtot. Cili nagyra értékelte a vállalkozó kedvemet és javasolta, hogy vegyek egy kis napraforgómagot is, amit a tetejére szórhatok. Mint mondta, az olajos magvak szintén jót tesznek nekünk, hiszen teli vannak „jó” zsírokkal, illetve vitaminokkal. Cili azt is megmutatta, hogy melyik a jó, hidegen sajtolt olívaolaj, amit érdemes salátakészítéshez használnom.

– Figyeld csak meg, a végén még főzni is megtanulsz! – veregetett hátba elégedetten a barátnőm. Hát, én aligha hiszem, hogy odáig eljutnék valaha, de hogy ezek után nem rendelek salátát ebédre, hanem magam fogom elkészíteni, az biztos!

Kell egy hobbi!

Cili barátnőm szerint a klimaxos életmódváltáshoz elengedhetetlen, hogy az embernek legyen valamilyen hobbija. Erre eleinte csak a vállamat tudtam vonogatni, mert nekem valójában a munkám a hobbim. Szakfordító vagyok, szeretem, amit csinálok, miért is kéne nekem ennél több? De Cili egyre csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy a munka teljesen más tészta, az nem jelenthet igazi ellazulást, kikapcsolódást, hiszen a megélhetésem függ tőle. Márpedig a hobbitevékenység lényege pontosan az lenne, hogy csak a saját gyönyörűségedre fogsz hozzá, és nem azért, mert nyakadon a határidő, tombol a megrendelő, és egyébként is éhen halnál, ha nem csinálnád meg. Sajnos ebben igazat kellett adjak Cilinek, aki arra is emlékeztetett, hogy korábban foglalkoztam például gyöngyfűzéssel, és ő nem is érti, végül miért hagytam fel vele.

Sári klimaxos hobbija

Ezen magam is elgondolkodtam. Előszedtem a régi gyöngykészleteimet, és egyre csak töprengtem, vajon miért nem fűlik már egyáltalán a fogam hozzá, hogy egy szigorúan előírt sémát követve színes golyócskákat sorakoztassak fel damilszálakra. Végül csak sikerült megfogalmaznom a választ: pontosan azért dobtam sutba az egészet, mert nem éreztem elég kreatívnak a tevékenységet. Eleinte imponált, hogy képes vagyok lemásolni, ami gyöngyfűzős könyvben oda van írva, ám egy idő után ez már nem volt újdonság, én pedig egyáltalán nem éreztem úgy, hogy bármi eredetit megvalósítottam volna.

Persze, látván a sok szép, apró gyöngyöt, a gyakorlatias énem szomorkodni is kezdett, amiért ezeket már soha nem fogom felfűzni sehová… Azaz dehogynem fogom! Mintegy mentőötletként felrémlett ugyanis bennem, hogy a fodrásznőm nemrég csak úgy áradozott róla, mekkora divat lett mostanában a horgolt ékszer. Rákerestem pár internetes videóra és nem is tűnt akkora ördöngösségnek ez a technika. Igaz, az iskolai kézimunkaórák óta nem csináltam ilyesmit, akkoriban viszont kifejezetten szerettem a horgolást. Felvillanyozott a gondolat, hogy a gyöngykészletemet simán bele tudnám építeni az ilyen egyedi ékszerekbe. A kész darabokat pedig meghirdethetném az interneten, például a közösségi oldalakon.

Lehet, hogy mégis találtam magamnak egy igazi, kreatív hobbit? Ha igen, akkor Cili is elégedett lehet velem!

Nektek van hobbitok?

Köztudott, hogy az igazán jó barátnőknek nincsenek titkaik egymás előtt. Nos, ezt a szabályt most aztán sikerült jól az eszembe vésnem! Elég volt a múltkor elszólnom magam Cilinek, hogy mennyire nem vagyok képes elfogadni az öregedést és a szaporodó ráncaimat, és lám, a baráti társaságunkból még aznap videóhívással örvendeztetett meg a drága jó Klaudia…

Jó, igaz, itt a blogon világgá kiabálom minden gondolatomat, de attól még megdöbbentett, hogy Cilinek első dolga volt szétfecsegni a „titkomat”, ráadásul éppen annak a Klaudiának, aki látványosan a legjobban tartja magát mindannyiunk közül. Ő persze csupa jó szándékkal hívott fel, hogy lelket öntsön belém, mi másért? Végül is honnan is tudhatta volna, mennyire irigyeltem a sima arcbőréért, a máig tökéletes, lányos alakjáért vagy a dús, fekete hajkoronájáért?

Igen, immár csak múlt időben: irigyeltem. Klaudia ugyanis elárulta a receptet, amellyel fiatalon tartja magát. Sőt, lelkesen javasolta, hogy lépjek a nyomdokaiba, mert ha ugyanazt teszem, mint ő, akkor én is tíz vagy akár húsz évvel is fiatalabbnak fogok kinézni. Csakhogy Klaudia tuti receptjéből én ugyan egyáltalán nem szeretnék főzni!

Azt eddig is tudtam, hogy Klaudia nem szűkmarkú, ha fiatalító kezelésekről van szó. Fontosabb események alkalmával rendszeresen fel szokta töltetni az arcát, és mint kiderült, már túlvan némi hajbeültetésen, sőt néhány kisebb plasztikai beavatkozáson is. Félreértés ne essék, ezek miatt nem ítélem el őt egyáltalán, de attól még nem tudom elképzelni magamról, hogy valaha is önként a kés alá feküdjek, vagy hogy csak(?)az arcomat szurkáltassam. De nem is ezekkel rémített meg Klaudia, hanem amikor elárulta, hogy ő direkt nem hagyta abba a fogamzásgátló szedését mind a mai napig, csakis azért, hogy késleltesse a klimaxot és vele az öregedést.

Akit addig titokban irigyeltem, innentől teljes szívemből sajnálni kezdtem. Ahogyan a múlt héten engem vigasztalt Cili, ezúttal én kezdtem magyarázni Klaudiának, hogy meg kellene tanulnia szeretni a saját testét és elfogadni a változást, amely előbb vagy utóbb mindannyiunk számára úgyis bekövetkezik. Az pedig végképp nem helyes, hogy hormontartalmú gyógyszerektől remélje az örök fiatalságot…!

Elmondtam neki, hogy nálunk a családban viszonylag sok nőnél fordult már elő mellrák, ezért pontosan tudom, hogy az ösztrogén hormon mesterséges pótlása sajnos hajlamosíthat az emlődaganatra. Nekem például egyáltalán nem is szabad ilyen gyógyszereket szednem. Klaudiát is próbáltam meggyőzni, hogy mielőbb keressen fel inkább egy menopauza szakrendelést, és kérjen ott tanácsot, segítséget a problémájára. Sőt, talán egy pszichológust sem ártana felkeresnie…!

Nem kell plasztika

 

Az imént újra elolvastam az előző blogbejegyzésemet: az ott leírtak alapján akár nekem is lehetett volna rögtön az agyturkászt javasolni… Persze az már jó egy hetes történet, és azóta már egészen másképpen gondolok erre az öregedés-témára. Egyrészt Klaudia szélsőséges példája kicsit helyretett engem is. Másrészt Cilinek is igaza lehet, hogy csak átmeneti „depizés” volt, ami miatt annyira elkeseredtem a múltkor. Mint ahogy az sem kizárt, hogy a klimaxbogyó is segített helyrerázódnom, elvégre orbáncfű van benne, ami a „lélek napsugara”, azaz egy természetes antidepresszáns.

A lényeg: végre rájöttem, hogy a körülményekhez képest egyáltalán nem nézek ki rosszul. Úgyhogy eldöntöttem, nekem ugyan nem kell hormon, nem kell plasztika! Köszönöm szépen, én inkább jól megvagyok-megleszek a saját bőrömben. 😊

Idén sem maradt el a barátnőkkel a halloween-partink, bár jobb híján csak online tartottuk meg. Ami egyébként nem is baj, hiszen a tavalyi „hatosfogatból” az egyikünk azóta külföldön él, illetve van olyan is, aki még tavasszal leköltözött az idős szüleihez vidékre. Ha csak páran tudunk összejönni, amúgy sem lenne igazi a házibuli.

Emlékszem, a tavalyi összejövetel egészen viccesre sikerült, mert anélkül, hogy összebeszéltünk volna, mindannyian banyának öltöztünk. Idén viszont az online feltételek szinte adták az ötletet, hogy a jelmezek helyett ezúttal a halloween-i sminkre helyezzük a hangsúlyt.

Mit mondjak, a barátnőim felettébb kreatív arcfestésekkel rukkoltak elő. Cili például tökéletes zombivá maszkírozta magát, Klaudia vámpírsminket készített, még hegyes pótfoga is volt hozzá, és amennyire látszott a kamerában, még egy vámpírköpenyt is terített magára. Aztán volt ott még gonosz varázslónő, pókhálókkal bevont arcú Csipkerózsika, és a fejét a vérző nyakára éppen csak visszahelyező Stuart Mária is.

Én meg… Mindössze feltettem egy betörőálarcot, meg felmutattam a bankból frissen rabolt pénzeszsákomat. Hát, nem volt túl eredeti, a többiek ötleteihez képest semmiképp.

Egy órán át csacsogtunk még a lányokkal – jó volt együtt „bulizni” még ha csak így, videócseten is –, aztán véget ért a körkapcsolás, én pedig teljesen magamba zuhantam. Egyre csak azon töprengtem, vajon miért nem voltam képes én is elcsúfítani magamat. Holott halloween idején éppen az lenne a cél, hogy minél ijesztőbb jelmezt, illetve álarcot öltsünk. A régi kelta hagyomány szerint ugyanis október 31-én este a holtak lelke visszatér a Földre, ezért az élők rémisztő maskarákba bújnak, hogy így zavarják össze az ártó szellemeket.

Nekem viszont sehogyan sem fűlt hozzá a fogam, hogy ronda arcot fessek magamnak. Ha sminkelek, akkor a cél nálam ennek az ellenkezője: minél szebben, minél fiatalosabban szeretnék kinézni. Nem, én nem akarok csúnya lenni!

Megígértem, hogy ebben a blogban őszinte leszek, legfőképp önmagamhoz. Úgyhogy leírom: félek, hogy megcsúnyulok, és ugyanezért félek az öregségtől is. De persze öregszem, amit utálok is, teljes szívemből. Utálom a változókort, a ráncaimat, a hőhullámokat, mindent. Miközben ezt a blogot írva pont ehhez kéne most jó képet vágnom…

Elmondtam Cilinek is a bánatomat. Ő azzal próbált vigasztalni, hogy szerinte ez csak az őszi depi, ami megint a nyakamba szakadt, csakúgy mint tavaly. De nyugodjak meg, el fog múlni, főleg ha szedem a klimaxbogyót, amiben nemcsak poloskavész, hanem orbáncfű is van. Az orbáncfű ugyanis a „lélek napsugara” és ha kúraszerűen, azaz kellő időn át alkalmazzuk akkor elmúlik tőle a rosszkedv.

Remélem így lesz, mert már nagyon rám fér, hogy végre én is pozitívan tudjam szemlélni a világot…!

Cili barátnőm szerint egy klimaxos nő nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne változtasson az étkezésén. Szerinte, ha valaki ugyanannyit és ugyanúgy eszik, mint korábban, akkor a hormonális változás előbb vagy utóbb maga alá fogja gyűrni. A szervezet ugyanis évről évre kevesebb kalóriát igényel, ezért nem véletlen, hogy a legtöbb korunkbeli nő számára az elhízás a legnagyobb mumus. Ugyanakkor ahogy telik az idő, a testünk egyre több törődést igényel, így igazán meghálálja, ha minőségi táplálékot veszünk magunkhoz. Tehát most, hogy végre rászántam magam az életmódváltásra, a leghelyesebb az egészet az étkezésnél elkezdenem.

Nekem egyébként nincsenek még súlyproblémáim, nem úgy, mint Cilinek, aki – állítása szerint – elég, ha ránéz egy sütire, és máris hízik tőle. Jó lenne azt hinni, hogy egyszerűen szerencsésebb az alkatom, de az is lehet, hogy mindössze némi fáziskésésben vagyok Cilihez képest, és előbb vagy utóbb nálam is ugyanúgy bekövetkezik a súlykontrollvesztés… Cili szerint ragadjam meg az alkalmat, és még most, amikor egyáltalán nem vagyok kövér, tegyem meg azokat a lépéseket, amikkel elkerülhetem, hogy valaha is elhízzak.

A barátnőm ezek után benézett a hűtőszekrényembe és kis híján szívszélhűdést kapott. Nem csoda, hiszen a frizsiderem dugig van pakolva mindenféle félkész, illetve kész gyorskajával. A látvány okozta sokkból magához térve Cili szabályos szónoklatot tartott nekem arról, hogy az agyonfeldolgozott élelmiszerek telis-tele vannak „E-vel” és egyéb adalékanyagokkal, és ugyan néhanapján ő is eszik ilyesmit, de főszabályként inkább a piacon vásárol és abból főz, mert az ezerszer egészségesebb.

Hát pontosan ez itt a bibi, én ugyanis nem vagyok az a tipptopp házias menyecske, mint Cili, aki szerintem az élete legnagyobb részét a konyhában tölti a fazekai között. Sőt, ő a legékesebb bizonyíték, hogy a házikoszttól is simán lehet hízni! Cili erre visszatromfolt, hogy a sok elfogyasztott „méreg” miatt én viszont ne csodálkozzak, ha folyton hőhullámok gyötörnek.

Akkor sem tudok hirtelen egyik napról a másikra megtanulni sütni-főzni, dohogtam, és nyilván Cili sem két hét alatt szedte magára az összes gasztronómiai tudományát. Sőt, szokta is mesélni, hogy úgy ment férjhez, hogy éppen csak paprikás krumplit és palacsintát tudott készíteni, az összes többit később, a házassága idején tanulta meg.

Én viszont nem mentem férjhez, ezért nem is voltam soha motivált, hogy csak magam miatt nekiálljak receptekkel kísérletezni. Ez van, nem vagyunk egyformák!

Mire idáig jutottunk, Cili is megbékélt kissé, és én is elfogadtam, hogy tényleg nem kellene a jövőben annyi készételt ennem. Végül azt találtuk ki, hogy ezentúl nem a mirelitpultból vásárolom az ennivalót, hanem inkább mindennap rendelek magamnak meleg ebédet egy kifejezetten reform-bio kifőzdétől. Az internetes honlapjukat igazán megnyerőnek találtam (direkt nem írom ide, kik ők, nehogy valaki azt higgye, ez egy reklám 😊 ), főleg mert minden fogás mellett gondosan feltüntetik, hogy hány kalóriát tartalmaz, sőt odaírják még a tápanyag-arányokat is.

Abban is egyetértettem Cilivel, hogy több gyümölcsöt kéne ennem, ezért kitaláltuk, hogy ezentúl minden szombat délelőtt vele tartok a piacra bevásárolni.

Visszafordíthatatlanul megtettem az első lépést az életmódváltás felé! 😊

Sziasztok, Sári vagyok.

Tegnap, október 18-án volt a menopauza világnapja. Cili barátnőm unszolására ebből az alkalomból elkezdtem írni ezt a „klimaxblogot”, ahol ezentúl minden héten beszámolok majd a változókorom mindennapjairól.

Állítólag jót fog tenni, mert Cili szerint így majd tudatosabban odafigyelek a testemre, a lelkemre, az egészségemre, aminek várható következményeként javulni fog az életminőségem is. Hát, majd meglátjuk… Egy próbát megér!

Rólam annyit, hogy 51 éves vagyok, független. Egy fordítóirodának dolgozom angol-német szakfordítóként, jelenleg leginkább itthonról. Gyerekem nincs, viszont van egy aranyos kutyusom, Olga. Ne kérdezzétek, milyen fajta, mert én sem tudom. 😊

Egyedül élek, de van egy barátom: igaz, elég laza a kapcsolatunk, viszont nekünk pontosan megfelel így.

Vidéken nőttem fel, a szüleim és a testvéreim odahaza a mai napig bortermeléssel foglalkoznak. Egyedül én szakadtam el a gyökereimtől és költöztem a fővárosba, még diáklány koromban. Anyukám nagyon büszke is volt rám emiatt annak idején, az viszont máig nagy bánata, hogy a három lánya közül csak én nem mentem férjhez, és még csak sütni-főzni sem tanultam meg rendesen… 

Hű, nagyon furcsa érzés ám így „kitárulkozni” mindenki előtt! Utoljára kamaszlány koromban írtam le a gondolataimat egy szép füzetbe, amit aztán gondosan dugdostam a világ elől. Ez a blog viszont teljesen nyilvános. Habár fogalmam sincs, hány nőhöz jut majd el végül. Mindenesetre azt olvastam, hogy hétszázezren is lehetünk ma Magyarországon olyanok, akiket pillanatnyilag érint a menopauza.

A latin gyökerű „menopauza” kifejezés egyébként eredetileg az utolsó menstruációt, illetve a menstruáció végleges elmaradását jelenti. Angol nyelvterületen azonban a „klimax” vagy a „változókor” szinonimájaként is használják ezt a szót, és ez a jelentése immár a magyar nyelvben is egyre elterjedtebb.

A változókor általában a negyvenes életévek vége felé kezdődik el, és azt a jó pár éven át eltartó hormonális átrendeződést jelenti, amíg a petefészkek működése végleg meg nem szűnik. Cili barátnőm szerint a klimax is egyfajta kamaszkor, csak éppen fordított irányú: azok a hormonok, amik tinédzserkorunkban érkeztek, most vannak távozóban. Jól emlékszem, akkoriban sem volt problémamentes a változás, és ugyanúgy ma sem feltétlenül örömünnep ezen a hormonális hullámvasúton utazgatnunk…

Nos igen, el ne felejtsem megemlíteni, hogy Cili nyomására elkezdtem én is szedni az agyondicsért „klimaxbogyóját”, ami ugyebár arra hivatott, hogy enyhítse a klimaxos tüneteket, köztük a hőhullámokat, az izzadást és a hangulati kilengéseket.

Kíváncsi vagyok, vajon ez a gyógynövényes gyógyszer rám is olyan jó hatással lesz-e, mint amilyenről Cili áradozott az elmúlt egy évben!

Mára ennyi, jövő héten folytatom, bár még én sem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet-e ez a blogolás…