Változókor-blog

Sári bejegyzése: A klimax még nem az öregkor!

Érdekes cikket olvastam a napokban arról, hogy mikortól számít valaki öregnek. Nem újdonság, hogy hogy mint minden, természetesen ez is viszonyítás kérdése.

A biológiai „öregedés” elvileg a változókorban kezdődik el, de hát manapság egy negyvenes-ötvenes nő messze nem számít még idősnek. Régen, nagyanyáink idejében persze más volt a helyzet. Akkoriban a korunkbeli nők már tényleg lehúzták a rolót, azaz végleg lemondtak a nőiségükről. És mert az ő idejükben még jóval korábban volt szokás gyereket szülni, addigra már a szó szoros értelmében fejkendős nagymamák is voltak. 

Ugyanebben a cikkben olvastam azt is, hogy korántsem az a mérvadó, hogy számszerűen hány éves valaki, hanem az is számít, mennyinek néz ki, illetve hogy ő maga mennyinek érzi magát. Mint ahogy az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az éppen aktuális tevékenységei mely életkorhoz passzolnának leginkább.

Ilyen szempontból nekem is többféle életkorom lehetne: papíron 52 vagyok, de szerintem inkább nézek ki 45-nek, miközben vannak napok, amikor jó, ha 35-nek érzem magam. A tevékenységeim alapján szintén nem tartom magam túlságosan öregnek, hiszen aktívan dolgozom, sportolok, rendszeresen biciklizek – na jó, utóbbit mostanság már tényleg csak olyankor, ha nincs túl hideg (ez vajon már az öregség jele lenne?! :D)…

A változókor mindenesetre még nem egyenlő az öregséggel. Tekintsük inkább ezt az időszakot egyfajta „felkészítő tanfolyamnak” a későbbiekben bekövetkező valódi időskorhoz. Ha eddig nem sikerült volna, mostanra muszáj lesz megtanulnunk elfogadni önmagunkat, és persze elfogadni azt a változást, ami a klimax évei alatt lezajlik a testünkben. Fontos, hogy tudatosabban álljunk hozzá például az egészségünkhöz, mert az eztán következő „ezüst” évek életminőségét mindenképpen befolyásolja majd az, hogy milyen életmódot folytat valaki most, mennyit mozog, hogyan étkezik – és még sorolhatnám.

A tudatosságba pedig természetesen az is belefér, hogy nem tűrjük szótlanul a klimaxos panaszokat, hanem teszünk ellenük.

Pontosan ezért szedem én is a „klimaxbogyót”! 😊

 

Pár zajosan veszekedős este után aztán magamba szálltam. Megpróbáltam elemezni a helyzetet, valamelyest kívülről szemlélve önmagamat. Rájöttem, hogy semmiképpen nem szeretném megismételni a múltat: nem akarom, hogy a vacak klimaxom miatt rossz legyen otthon a hangulat, és hogy én is akár évekre elhidegüljek a saját lányomtól!

Utánanéztem hát, mit tehetnék, hogy ne gyűrje maga alá a változókor a családi boldogságunkat. Az interneten sok cikket elolvastam a poloskavészről, amit már az észak-amerikai indiánok is használták „női” bajokra. Sőt, mára tudományosan is igazolást nyert, hogy a gyógynövényben lévő hasznos hatóanyag hatásosan képes csillapítani az olyan változókori panaszokat, mint a hőhullámok vagy a fokozott izzadás. Sári barátnőm pedig elárulta, hogy ő már jó ideje szed is ilyen poloskavész-tartalmú „klimaxbogyót” (ő nevezte így!), amivel neki nagyon jó tapasztalatai vannak. Elmondta, hogy ez egy patikában kapható növényi gyógyszer, amiben még orbáncfűkivonat is van. Az orbáncfű ugyanis természetes antidepresszáns, amely a lelki nehézségeken is segíthet úrrá lennünk a változókor időszakában.

Úgy döntöttem tehát, hogy én is kipróbálom azt a „klimaxbogyót”!

Cili bejegyzése: A jó példa ragadós!

Cili és a remifemin

Annyira jó érzés látni, hogy egyre több korombéli barátnőm ismeri fel – és ismeri el! -, hogy igenis tennünk kell a klimaxos panaszok ellen. Nagyanyáinknak még nem nagyon volt más választásuk, mint összeszított foggal kivárni, amíg véget ér számukra a változókor, annak minden nyűgével együtt. Nem is illett akkoriban beszélni az ilyenkor jelentkező panaszokról, a hőhullámokról, a fokozott izzadásról, fáradékonyságról, alvászavarokról, sem a „banyakór” egyéb nehézségeiről. Mindent persze nem lehetett eltitkolni, például egyes éltesebb matrónákról mindenki tudta, hogy nem szerencsés velük ujjat húzni, mert hamar kijönnek a sodrukból. Ma már tudjuk miért: a hormonális átalakulással nem egyszer együtt jár hangulatingadozás is.

Pedig a gyógynövények a régi időkben ugyanúgy rendelkezésre álltak, és a javasasszonyok vélhetőleg jól ismerték ezek áldásos hatásait. A Cimicifugáról, azaz poloskavészről például tudjuk, hogy azt már az észak-amerikai indiánok is alkalmazták a „női bajokra”, mára pedig klinikai vizsgálatok is igazolják hatásosságát a klimax okozta testi panaszok ellen.

A sokat emlegetett „klimaxbogyómban” is ennek a gyógynövénynek a speciális kivonata található, míg a gyógyszer másik komponense, az orbáncfű a már emlegetett hangulatingadozásokon segíthet úrrá lenni. Az orbáncfüvet a „lélek napsugarának” nevezi a népi gyógyászat, és már az ókori görögök is felismerték jótékony, depresszióellenes hatását. A benne rejlő hasznos hatóanyag ugyanis képes normalizálni az agysejtek működését, így kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak lehetünk tőle.

Tévhit tehát, hogy a hormonpótlás lenne az egyetlen gyógyír a változókori panaszokra. Nagyon súlyos tünetek esetén nyilván indokolt lehet a hormonterápia, én viszont a magam részéről szívesebben választom a természetesebb, gyengédebb módszereket. Igaz, azt nem is állítom, hogy a klimaxbogyómtól teljesen tünetmentes lenne a változókorom, de attól még vitathatatlanul rengeteget javít helyzeten. Ha vannak is néha hőhullámaim, már sokkal kevésbé intenzívek, mint régen, amikor még nem is ismertem ezt a gyógynövényes készítményt. A „hisztis” kifakadásaim miatt is egyre ritkábban kerülök kínos helyzetbe, sőt amióta nem gyötör meg annyira a klimax, még a diétámra is jobban tudok koncentrálni.

Tény, hogy ha valaki láthatóan ki van békülve az élettel, de legfőképpen önmagával, akkor a többi ember is szívesen keresi a társaságát. Talán ez is közrejátszott, hogy klimax ide vagy oda, nemrég sikerült megtalálnom a páromat. Szoktam is mondogatni, hogy én még a férjemet is a klimaxbogyónak köszönhetem!

Ez persze csak vicc, ám a barátnőim mégis komolyan vehették, mert ha most körülnézek, úgy látom, immár mindegyikük szedi ezt a gyógynövényes gyógyszert. Arra ugyan nincs semmi garancia, hogy ettől majd párra is találnak, az viszont egyértelműen tiszta nyereség, ha a klimaxbogyó a számukra is megkönnyíti a változókort.

Tamara bejegyzése: Az én „klimaxom” ne olyan legyen, mint anyukámé volt…

Kamaszlányként tisztán emlékszem anyukám hőhullámaira, egészen pontosan arra, hogy néha kipirosodott arccal hevesen legyezte magát, miközben egyre csak szidta azt az „átkozott banyalázat”.  Amúgy is elég ideges volt abban az időszakban, könnyen kijött a béketűrésből, amire persze rátettem egy jó nagy lapáttal én is, aki meg éppen a lázadó korszakomat éltem akkoriban. Mindennapos volt nálunk a veszekedés, kiabálás, ajtócsapkodás… Ma már tudom, hogy mindketten „csak” a hormonjaink áldozatai voltunk, de attól még volt pár kemény évünk, amikor eléggé rossz volt odahaza a hangulat. Később persze minden rendbejött köztünk, onnantól pedig, hogy nekem is gyerekem született, az anyukám lett szinte a legjobb a barátnőm. Nincs nap, hogy ne hívnám fel, és természetesen mindenben azonnal segítünk egymásnak, bármelyikünknek legyen is rá szüksége.

Most én vagyok 48 éves, és nemrég fel kellett ismerjem, hogy bizony, ezúttal én léptem változókorba. És bár a klimax-téma soha nem volt tabu előttem, mégis egészen más olvasni vagy beszélni valamiről, mintsem a saját bőrünkön megtapasztalni. Nem hittem volna, hogy egy-egy hőhullámot olyan lesz átélnem, mintha pár percre hirtelen „beteg” lennék – én legalábbis eddig csak akkor éreztem így magam, amikor lázas voltam. Ha lecsap rám a hőhullám, olyankor hirtelen forróságot érzek a testemben, de még a torkomban is, amitől persze a levegővétel is nehezebb lesz, csak úgy kapkodok az oxigén után. Még szerencse, hogy az egész legfeljebb egy-két percig tart, igaz, ennyi idő alatt képes vagyok az összes ruhámat csatakosra izzadni.

Ráadásul most az én lányom kamaszodik, én pedig észrevettem magamon, hogy az utóbbi időben mintha én is rosszabbul reagálnék a „lázadozásaira”, pedig azok valójában teljesen érthető szárnypróbálgatások, amik csupán az önállósodását jelzik. De akármit is szeretne a lányom másként csinálni, mint korábban, én azt képes vagyok azonnal a személyem elleni támadásként érzékelni.

Tamara és a Klimax

Pár zajosan veszekedős este után aztán magamba szálltam. Megpróbáltam elemezni a helyzetet, valamelyest kívülről szemlélve önmagamat. Rájöttem, hogy semmiképpen nem szeretném megismételni a múltat: nem akarom, hogy a vacak klimaxom miatt rossz legyen otthon a hangulat, és hogy én is akár évekre elhidegüljek a saját lányomtól!

Utánanéztem hát, mit tehetnék, hogy ne gyűrje maga alá a változókor a családi boldogságunkat. Az interneten sok cikket elolvastam a poloskavészről, amit már az észak-amerikai indiánok is használták „női” bajokra. Sőt, mára tudományosan is igazolást nyert, hogy a gyógynövényben lévő hasznos hatóanyag hatásosan képes csillapítani az olyan változókori panaszokat, mint a hőhullámok vagy a fokozott izzadás. Sári barátnőm pedig elárulta, hogy ő már jó ideje szed is ilyen poloskavész-tartalmú „klimaxbogyót” (ő nevezte így!), amivel neki nagyon jó tapasztalatai vannak. Elmondta, hogy ez egy patikában kapható növényi gyógyszer, amiben még orbáncfűkivonat is van. Az orbáncfű ugyanis természetes antidepresszáns, amely a lelki nehézségeken is segíthet úrrá lennünk a változókor időszakában.

Úgy döntöttem tehát, hogy én is kipróbálom azt a „klimaxbogyót”!

Zsuzsa bejegyzése: Ne mondj le a testi örömökről változókorban sem!

Zsuzsa vagyok, 49 éves. Férjnél vagyok, van egy felnőtt lányom és nemsokára megszületik az első unokám. Elmesélem, hogy hozzám hogyan kopogtatott ne a klimax.

Zsuzsa és a szex

A nyáron volt egy időszak, amikor kezdtem azt hinni, hogy a házasságomnak nincs többé jövője. Képtelen voltam ugyanis lefeküdni a férjemmel, pedig a szex mindig is fontos volt nekem, sőt mindkettőnk számára. Meggyőződésem, hogy a boldog és sikeres házasság egyik titka a rendszeres és kielégítő házasélet. Csakhogy tavaly nyáron valahogy minden megváltozott.

Egészen pontosan én változtam meg, mert egyszer csak izzadni kezdtem, mint egy ló. Méghozzá éjjel-nappal. Éjjel talán még jobban is, mint máskor, de a nappal sem volt egy leányálom. Hiába öltöztem a lehető legszellősebben, még csak kánikulai meleg sem kellett hozzá, hogy egyik pillanatról a másikra elöntsön a verejték. Néha az egészet megelőzte egy kis hidegrázás, olyankor legalább sejthettem, hogy mindjárt érkezik a következő hőhullám, de a legtöbb esetben figyelmeztetés nélkül törtek rám az izzadásrohamok. Kizárólag ujjatlan ruhákat mertem hordani, mert amint másmilyen fazont merészeltem felvenni, pár órán belül máris megjelent a nedves folt mindkét hónom alatt, fennen hirdetve ország-világnak: nézzétek, itt jön a szerencsétlen klimaxos banya! – arra ugyanis magamtól is rájöttem, hogy ez bizony már a változókor.

Végül is benne vagyok a korban, és előbb-utóbb minden nő eljut a klimaxig. Hőhullámok, izzadás, alvászavarok, hisztéria – hamarosan nálam is előjött az összes tünet. Ramatyul éreztem magam, és persze a férjem is szenvedett velem együtt, pedig ő aztán tényleg nem tehetett semmiről. Csak hát ő volt körülöttem a legtöbbet, persze hogy folyton vele veszekedtem, amikor a hormonok játéka miatt éppen jól kiakadtam valamin. Képes voltam a legjelentéktelenebb apróságokon felkapni a vizet, és ma már beismerem, hogy néha direkt provokáltam a balhét, hátha emiatt a férjemnek eszébe sem jut a lepedőakrobatikázgatás. Volt úgy, hogy heteken át nem is volt semmi köztünk az ágyban. Pedig valójában hiányzott az intimitás, a férjem közelsége, érintése, a testi örömszerzésről nem is szólva. De egyszerűen lebénított a gondolat, hogy amint összebújunk és kicsit belemelegszünk a hancúrba, én úgyis azon nyomban leizzadnék. Hiszen még ágyjelenet nélkül is szinte minden éjjel arra riadtam, hogy verejtékben úszom, és hálóinget kell cserélnem…!

Szégyelltem a férjem előtt a csatakosra izzadt testemet, ez az igazság, ezért inkább lemondtam arról, hogy együtt legyek vele. Az állandó kielégületlenségtől persze csak még ingerlékenyebb lettem, vagyis ördögi kör kezdett kialakulni…

A férjem aránylag békés ember, valójában akkor is békésen tűrt, amikor az egyik, általam csapott patália során már a tányérokat vagdostam a földhöz. Mindössze annyit mondott csendesen, hogy vagy abbahagyom ezt a viselkedést, vagy be fogja adni a válópert. Na, akkor megrémültem.

Ki máshoz szaladhatna egy nő jó tanácsért élete legnagyobb válsága kellős közepén, mint a legjobb barátnőjéhez? Azon nyomban felhívtam Cilit, aki pár évvel idősebb nálam, vagyis akkor már egy ideje biztosan klimaxolt, mégis vidáman megvolt az új pasijával (aki ráadásul azóta már a férje!). Mindent elmeséltem neki, töviről hegyire, és könyörögtem, árulja el, ő hogyan csinálta, hogy neki nincsenek ilyen rémes hőhullámai, sem dühkitörései. Cili – gondolom kitaláltátok – természetesen a klimaxbogyóját kezdte ajánlgatni, mert mint kiderült neki is sűrűn voltak korábban klimaxos panaszai, de amióta ezt a gyógynövényes gyógyszert szedi, nagyságrendekkel könnyebben viseli a változókort.

Megfogadtam Cili tanácsát. Hogy érdemes volt-e? Csak annyit mondok: a házasságom végül mégsem ment tönkre, a férjemmel immár jól elvagyunk, és az összhang is újra teljes – a hálószobában is!

Klaudia bejegyzése: Elfogadni önmagunkat 50 fölött

Klaudia vagyok. Lehet, hogy már ismertek Sári írásaiból (link), vagyis azt hiszitek, hogy ismertek. Az ott leírtak alapján én egy agyonplasztikázott, felfújt szájú, műmellű, egyre csak a fiatalságát hajszoló, hervadó szépségű nőt képzelnék el magam helyett. Átestem pár szépészeti beavatkozáson ez igaz, de attól még nincs óriásra töltött ajkam, és ugyan megigazíttattam egyszer a mellemet, viszont továbbra sincs benne szilikon egyáltalán. A ráncainkat meg szinte mindannyian igyekszünk elkendőzni, ki krémekkel, ki ultrahangos vagy egyéb speciális arckezeléssekkel – vagy akár botox-terápiával is. Szerintem nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy 21. századi nő élni mer a szépségipar nyújtotta lehetőségekkel.

Azt viszont be kellett látnom, hogy ezekkel a trükkökkel legfeljebb a külső öregedést tudom egy kicsit lassítani. A belső, hormonális folyamatok valójában megállíthatatlanok. Létezik ugyan a változókori hormonterápia, de nem azért, hogy azzal örökre konzerválhassuk a klimaxot megelőző állapotot. A hormonpótlás sokkal inkább arra való, hogy enyhítse a változókori panaszokat azoknál, akiknek olyan súlyosak a tüneteik, hogy az már a mindennapi életvitelt vagy a munkavégzést is erősen megnehezíti.

Klaudia bejegyzése - elfogadni önmagunkat - változókor

Amikor pár éve lecsapott rám az első hőhullám, nagyon megrémültem. Pedig nem is volt különösebben intenzív: egyszerűen csak hirtelen melegem lett. Persze nyomban méltatlankodni kezdtem, amiért ennyire durván befűtötték az irodát a munkahelyemen. A kolléganőim arcán megjelenő kaján mosolyt soha nem fogom elfelejteni. Mint kiderült, az összes radiátor jéghideg volt, és egyedül én éreztem a „hőséget”…

– Na drágám, nálad is kezdődik a banyaláz! – vetette oda diadalmasan a bérszámfejtő Ágika. Akkor és ott úgy éreztem, képtelen lennék még egyszer átélni ezt a megalázó helyzetet. Zokogva könyörögtem az orvosomnak, hogy segítsen, mert én a klimaxot nem tudom elviselni…

Hát, valahogy így kezdtem el hormont szedni. Holott pontosan tudtam, hogy a végtelenségig ez nem mehet így, és előbb vagy utóbb, de nekem is szembe kell néznem a valósággal.

A két legjobb barátnőm, Cili és Sári már egy ideje győzködnek a gyógynövényes klimaxbogyójukról, ami nekik tényleg látványosan enyhítette a változókori nyűgjeiket. Sári emellett rendszeresen azzal riogat, hogy a mesterséges hormonpótlás egyes nőknél hajlamosíthat a melldaganatra vagy a trombózisra. De végül nem ezek miatt szántam rá magamat, hogy mostantól én is inkább a klimaxbogyót választom a hormonok helyett. Hanem azért, mert miután már kerek egy éve szedték ezt a növényi gyógyszert, mind a két barátnőmnek megkérték a kezét!!

Cili és Sári persze nevetnek rajtam, és nem győzik magyarázni, hogy a klimaxbogyónak tuti nincs ilyen „mellékhatása”, azaz ne reménykedjek, hogy férjet fogok magamnak csak azzal, hogy szedni kezdem. Azt viszont elismerték, hogy a tablettában lévő poloskavész a testi tünetieket jelentősen csökkentette, míg a gyógyszer másik gyógynövényi komponense, az antidepresszáns hatású orbáncfű lelkileg tette őket sokkal nyugodtabbá. A klimaxbogyó szedése mellett ugyanakkor mindketten teljes életmódváltást is végrehajtottak, egészséges étrenddel, sok testmozgással, tudatos én-idő kialakításával. Vallják, hogy mindezek együtt tették őket sokkal kiegyensúlyozottabbá és magabiztosabbá. Megtanulták elfogadni önmagukat és a változást, ami a testükben lezajlik, és valójában ennek lehet köszönhető, hogy bónuszként a szerelmet is „bevonzották” az életükbe.

Ki akarom próbálni én is ezt a receptet!