Szüret a szívem körül
Szüret a szívem körül
Azt hittem, a szüret csak a szőlőről, a mustról és a fáradt derekakról szól. Aztán kiderült, hogy egy kisvárosi szüreti mulatságban nemcsak a bor érik meg, hanem az önbizalom is – és néha még egy-egy bók is bepottyan a puttonyba.
Őszi divat és szüreti első élmények
A barátnőm nem hitte el, de én még soha nem voltam szüreten. Nem tehetek róla, én nem származom borvidékről, mint a Sári, aki ezt meghallva persze ragaszkodott hozzá, hogy a múlt hétvégén tartsak vele a szülőfalujába a szüreti mulatságra. Na de mi legyen a legfőbb gondja egy nőnek egy ilyen helyzetben? Elárulom: hogy mit vegyen fel! Kényelemeset? Csinosat? Netán egyenesen az idei őszi trendet? És vajon milyen időjárásra számítsak: napsütéses, szép őszi időhöz öltözzek? Vagy éppen hogy zuhogni fog az eső? Álltam tehát a gardrób előtt tanácstalanul, és szokás szerint rá kellett döbbennem, hogy hiába van tonnányi ruhám, alapvetően „nincs egy rongyom se”, amit felvehetnék. Ennek legfőbb oka, hogy a nyáron sikerült felszednem pár kilót, és ebből az alkalomból a nadrágjaim közül máris nem jött rám egy se. Maradt tehát a szoknya, de akkor már legyen kurta, gondoltam (na nem abszolút mini, csak olyan térd fölött érő), hozzá bokacsizma, felülre meg valami vidám pulcsi. Mindezt az ősz sárga-barna-zöld színeiben összeválogatva. Sári szemei igen csak elkerekedtek, amikor meglátott: – Ebben a cuccban ugyan nem lehet szőlőt szedni, de le ne vedd! Az esti bulihoz tökéletes lesz – bólogatott elismerően.
Ötven felett is nőies és vonzó
Így aztán a szüreteléshez Sári anyukájától kaptam kölcsön egy kezeslábast meg egy pár gumicsizmát, amiben egész nap leginkább egy anyamedvének éreztem magam, mint ahogy annak is néztem ki… Annál nagyobb volt viszont a kontraszt, amikor estére visszavedlettem „valódi” nővé! A szüreti mulatságban Sári összes férfi rokona velem akart táncolni! Egy jóképű fickó, talán valami nagybácsi, meg szinte egész este nekem csapta a szelet. Nyomta a sódert, hogy ő pont az ilyen érett nőket szereti, meg hogy egy nő ne legyen piszkafa, hanem igenis a nőies formák a vonzóak, úgyhogy nehogy eszembe jusson fogyókúrázni! Én persze csak nevettem az egészen, legfőképp miután felbukkant az „udvarlóm” felesége, és a pasasba abban a pillanatban belefagyott a szó… De bevallom, jól esett hallani a bókokat. Lám, tényleg nem ért véget a világ azzal, hogy nemrég betöltöttem az ötvenet: még mindig tudok jól kinézni, és továbbra is észrevesznek a férfiak. Úgyhogy megint hinni kezdtem benne, hogy egyszer még én is újra rátalálhatok valakire, akivel talán komolyabb dolog is kialakulhat…!
Ez is érdekelheti:
Halloween a háztetőn!
Sári barátnőm közölte, hogy előrehozza a Halloween-t, és már a hétvégén házibulit tartott, ahol mindenkinek kötelezően be kellett öltöznie valamilyen jelmezbe. Rendkívül viccesnek találtam az ötletet, mármint a házibuliét, mert ez a műfaj tudtommal már rég kiment a divatból. A mai fiatalok inkább egy pubban vagy más szórakozóhelyen szoktak „partizni”
Az én-idő visszatér – csak észre kell venni
Bevallom, nem repestem az örömtől, amikor a lányom bejelentette, hogy főnökei Londonba küldik dolgozni, hát még, amikor a nyár végén tényleg kiköltözött Angliába. Az eszemmel nyilván tudom, hogy ez nagyszerű dolog, és büszke is vagyok rá, hogy ilyen fiatalon megnyílt előtte ez a lehetőség, de attól még hiányzik nekem! És hol van még a karácsony, amikor újra hazarepül hozzám az én kicsikém…!
50 – avagy csak egy újabb születésnap
Amíg fiatalok vagyunk, az ötvenet távoli, idegen állomásnak képzeljük. Aztán elérkezik, és rájövünk: az élet nem a számokban, hanem a pillanatokban mérhető. Ez a történet arról szól, hogyan vált egy szomorkás születésnap a legszebb meglepetéssé.