Ősz? Depresszió? Nem kötelező
A hét híre, hogy a Sári bedepizett! Én legalábbis nem tudom mással magyarázni, hogy a barátnőm egyszerűen nem hajlandó kimozdulni otthonról. Azt mondja, legfeljebb a munkahelyére hajlandó elvonszolni magát, egyébként meg hagyjam békén, mert nincs kedve senkihez és semmihez. Még a hobbijával, a gyöngyfűzéssel is felhagyott.
A szezonális depi csapdája
A Sári persze az időjárásra fogja az egészet, és ebben lehet valami: amikor így ősszel hidegebbre, pláne borúsabbra fordul az idő, az ember tényleg szívesebben kuksolna egész nap a meleg szobában. Ami persze csapda is egyben, hiszen aki soha nem dugja ki az orrát a négy fal közül, könnyen bedepizhet, már csak a fény hiánya miatt is. A nappalok egyre rövidülnek, a múlt héten az órát is át kellett állítani, emiatt este még korábban sötétedik. Nem csoda, hogy mostanában a net is dugig van az őszi depresszióról szóló cikkekkel.
Természetes hangulatjavító: az orbáncfű ereje
Hogy őszinte legyek, tavaly ilyenkor én sem éreztem magam különösen rózsásan. Tisztán emlékszem, mennyire magam alatt voltam, amikor halottak napján kimentem a temetőbe a nagyszüleim sírjához. Rajtam is ez az őszi depresszió ülhetett akkoriban. Ám az idén, úgy tűnik, sikerült megúsznom a depizést. És ez nem a véletlen műve: egy ideje ugyanis orbáncfüves gyógyszert vetek be, mivel az jót tesz az ember idegeinek. Valójában a klimaxos „hisztiket” elkerülendő kezdtem el szedni – egyébként sikerrel! –, és a jelek szerint a szezonális depressziótól is meg tud védeni.
Színes ősz könnyek nélkül
Lehet, hogy a Sárinak is fogom javasolni az orbáncfüvet! Ez a gyógynövény nekem annyira jót tett, hogy például most hétvégén, amikor virágot vittem a temetőbe, egyáltalán nem kaptam sírógörcsöt. Sőt, kifejezetten kellemesen éreztem magam. Elég hideg volt aznap, de a felhők mögül néha kikukucskált a nap. A fák és bokrok gyönyörű őszi színekben pompáztak, a lépteim alatt pedig szelíden zizzent a friss, illatos avarszőnyeg. És ahogy ott álltam a nagymama és a nagypapa sírjánál, mélységes nyugalom és béke öntötte el szívemet. Arra gondoltam, hogy ha tényleg látnak engem odaföntről, biztosan mosolyognak ők is.
Ez is érdekelheti:
Az én-idő visszatér – csak észre kell venni
Bevallom, nem repestem az örömtől, amikor a lányom bejelentette, hogy főnökei Londonba küldik dolgozni, hát még, amikor a nyár végén tényleg kiköltözött Angliába. Az eszemmel nyilván tudom, hogy ez nagyszerű dolog, és büszke is vagyok rá, hogy ilyen fiatalon megnyílt előtte ez a lehetőség, de attól még hiányzik nekem! És hol van még a karácsony, amikor újra hazarepül hozzám az én kicsikém…!
Szüret a szívem körül
Azt hittem, a szüret csak a szőlőről, a mustról és a fáradt derekakról szól. Aztán kiderült, hogy egy kisvárosi szüreti mulatságban nemcsak a bor érik meg, hanem az önbizalom is – és néha még egy-egy bók is bepottyan a puttonyba.
50 – avagy csak egy újabb születésnap
Amíg fiatalok vagyunk, az ötvenet távoli, idegen állomásnak képzeljük. Aztán elérkezik, és rájövünk: az élet nem a számokban, hanem a pillanatokban mérhető. Ez a történet arról szól, hogyan vált egy szomorkás születésnap a legszebb meglepetéssé.