28. Szabad E-locsolni!

Nem hittem volna, de az idei húsvét egészen kellemesen telt, még így magányosan is. Egyébként nem is igazán éreztem a magányt, miután egyre-másra jelentkeztek be a rokonaim és barátaim, ki telefonon, ki videón, hogy kellemes ünnepeket kívánjanak nekem.

Természetesen megtartottam a beígért „konyhaművészeti videókurzust” a Londonban élő lányomnak, és meg kell hagyni, nagyon szépen dolgozott, és az instrukcióim nyomán igazán csinos kalácsot sütött!

És ha már úgy alakult, hogy mégis „megtartom” az idei húsvétot, rendesen megadtam a módját. Nemcsak kalácsot sütöttem, hanem ugyanúgy, mint máskor, főztem sonkát, sőt tojást is festettem. Igaz, piros festéket nem találtam itthon, csak a tavalyi csomagból megmaradt zöldet és lilát, de így is nagyon mutatós tojásokat gyártottam. Egy különleges tollal mintákat rajzolgattam rájuk, végül is volt rá időm bőven. A „műalkotásaimat” kosárkába rendeztem, a házunk előtti aranyvessző-bokorról pedig metszettem pár sárga virággal teli ágat, amit vázába állítottam. A szintén tavalyról megmaradt nyuszis szalvétákkal kiegészítve tökéletes húsvéti asztalt varázsoltam az ünnepre.

Magamban azért egy kicsit szomorkodtam, hogy locsolkodni bezzeg nem tud eljönni most senki hozzám, de aztán megvigasztalódtam, mert rájöttem, hogy az én ismeretségi körömben ez nem igazán fordult elő azelőtt sem. Egyrészt ki akarna klimaxos nőket locsolgatni? Másrészt meg mintha kezdene is kimenni a divatból ez az egyébként nagyon aranyos népszokás.

Aztán húsvét hétfőn különös dolog történt! A közösségi oldalamon egyszer csak bejelölt egy nálam jóval idősebb férfi. A neve ismerősnek tűnt, de csak amikor megnéztem a profilját, jöttem rá, hogy ő nem más, mint Margó kolléganőm „udvarlója”, a szomszédos mérnöki iroda igazgatója. Nem tudtam mire vélni, miért akar ez az öreg fószer a virtuális ismerősöm lenni, ám hogy ezt megtudjam, inkább nem teketóriáztam, hanem gyorsan visszajelöltem. Máris jött tőle az üzenet, hogy Margó engedélyével bátorkodik érdeklődni, hogy szabad-e engem „E-locsolni”! Belenéztem a tükörbe, gyorsan hálát adtam az égnek, amiért éppen aznap reggel mostam hajat, és igennel válaszoltam. Amint arra számítottam, az ipse azonnal felhívott videón. Ahogyan kell, elmondta a „Zöld erdőben…” kezdetű versikét, majd felmutatott egy kis kölnisüveget, amiből a kamera felé spriccelt egy kicsit. Azt hittem megszakadok a nevetéstől! Természetesen én is felmutattam a kamerába egy szép hímes tojást a pasinak. Ő megköszönte, és úriember módján azonnal elbúcsúzott és bontotta a vonalat.

Én pedig nyomban felhívtam Margót, hogy hálálkodjak neki egy sort ezért a kedves és szívmelengető élményért, elvégre nem volt kérdés, hogy a meglocsoltatásom ötlete csakis az ő fejéből pattanhatott ki!

És nálatok hogyan telt a húsvét?

Szabad-E locsolni?