21. Őszinteségi roham

Sokat gondolkodtam ezen a hétvégén, és arra jöttem rá, hogy a klimax eddig a legigazságtalanabb dolog, ami valaha történt velem. Ez egy folyamat, ami több éven át eltart. Változókor, mert a lényege a változás, mármint a hormonális változás. És én még csak az elején tartok! Mert ha eléggé rendetlenkedve is, de még működnek a hormonjaim. Vagyis továbbra is ugyanúgy megjön minden hónapban, ráadásul kicsit sűrűbben is, mint régen, hiszen a ciklusom 28 helyett újabban már csak 25 napos. De mindeközben a vacak menopauzás tünetek is itt vannak a nyakamon: a hőhullám, az izzadás, az alvászavar, a hisztis hangulataim… Mi ez, ha nem igazságtalanság?!

Sovány vigasz, hogy velem együtt nők milliói élik át ugyanezt, és nem csak most, hanem amióta világ a világ. Pontosabban amióta élünk elég ideig ahhoz, hogy egyáltalán megérjük a változókort.

Manapság Magyarországon egy nő születéskor várható élettartama 78 év – ezt onnan tudom, hogy rábukkantam a neten egy erről szóló statisztikára. Azt viszont ijesztő volt látni, hogy például 1900-ban ugyanez az érték még csak 38 év volt! Ami persze nem azt jelenti, hogy akkoriban minden nő pontosan ennyi évig élt, hiszen nyilván voltak, akik annál is sokkal tovább, míg mások meg talán addig se. Egy biztos, napjainkra nagy valószínűséggel szinte az összes nő eléri a banyakórral járó „banyakort”…

Amíg fiatal voltam, a klimaxos nőket afféle öreg nagymamáknak képzeltem el. Elvégre régen ez így is volt: nagyanyáink a negyvenes-ötvenes éveikben már javarészt fejkendős nénikként viselkedtek, illetve öltözködtek. Ma viszont más időket élünk, ma már „az ötven az új harminc” – erről én is írtam korábban. Élő példának itt vagyok én magam: ötven éves vagyok, és még mindig nő vagyok. Nőnek érzem magam, és az is akarok maradni még jó ideig. Jól akarok kinézni, jól akarom érezni magamat a nő-bőrömben, és kimondom: szeretnék bepasizni még legalább egyszer ebben az életben!

Mert az mégsem normális, hogy mindig csak a barátnőmmel járjak moziba meg színházba. Főleg, hogy a jövőben várhatóan már vele se tudok, Sári ugyanis felregisztrált egy társkeresőre, és azóta soha nem ér rá, mert egyfolytában mindenféle pasasokkal találkozgat. De persze valamiért egyik sem elég jó neki.

Hm. Ez most szöget ütött a fejembe: ha én is regisztrálnék arra a társkereső oldalra, vajon én megtalálnám, akit keresek?

Szerintetek?