Klimaz=élet csúcsa!

Mostanában egyre többet olvasok. Végül is nem kell rohannom sehová, minden este egyedül vagyok idehaza, és ezerszer hasznosabb is, ha tévézés helyett inkább olvasással tölti az idejét az ember. Arról nem is szólva, hogy rengeteg „adósságom” felgyűlt ezen a téren: hogy csak egyetlen példát említsek, még a karácsonyi ajándékba kapott könyveim között is akad pár, amibe eddig bele se néztem. Köztük egy angol nyelvű skandináv krimi, amit kitől mástól, mint az én Londonban dolgozó kislányomtól kaptam.  A lányom szerint ugyanis az ilyen olvasmányokkal a legkönnyebb életben tartani még az enyémhez hasonlóan ingatag lábakon álló angol nyelvtudást is. Nem bonyolult a nyelvezetük, ráadásul eleve fordítások, így még egyszerűbb megérteni őket – legalábbis a lányom ezt állítja.

Felcsaptam hát a könyvet, csak hogy belekukkantsak, vajon tényleg megértem-e, miről szól. Mit ad isten, a szemem rögtön odaugrott egy szóra: „climax”. Nahát, gondoltam, mit keres vajon a klimax egy bűnügyi regényben? Olvasni kezdtem az aktuális fejezetet.  Tényleg nem volt nehéz megértenem a szöveget, szinte csak emiatt a „climax” miatt kellett elővennem a szótárat. Így tudtam meg, hogy ez egy latin eredetű szó, ami azt jelenti, hogy „csúcspont, tetőpont”. (Az adott szakasz ugyanis arról szólt, hogy a könyv főhősnője szintén egy regényt olvasva éppen eljut a cselekmény csúcspontjára.)

Ezen persze megint csak el kellett filozofálnom. Megvilágosodtam, hogy valójában a klimax, mármint az én klimaxom sem jelent mást, mint azt, hogy elértem egyfajta csúcsra, elvégre innen már lefelé vezet az utam. Végül is nem tarthatunk örökké csak „felfelé”: egyszer mindenki eléri azt a pontot, amihez képest már nincs feljebb, így nincs is más választása, mint lefelé tovább indulni.

Arra is rájöttem, mekkora égbekiáltó igazságtalanság, hogy a magyar nyelvben a változókor szinonimájaként használt „klimaxot” leginkább valami utálatos, gyűlölt, rossz dologgal szokás azonosítani. Holott valójában nem másról van szó itt sem, mint a női lét egyfajta tetőpontjáról. Miért nem tekintünk akkor a klimaxra úgy, mint az élet legszuperebb csúcsára? Innentől ugyan már „lefelé” visz az utunk, de nincs az megírva sehol, hogy ezentúl már csak rossz és kellemetlen élmények érhetnek. Az út iránya lehet, hogy más, de attól még ez is csak egy út. Hogy bánat vagy jókedv kíséri-e inkább, az legfőképpen rajtunk, no meg a klimaxhoz való hozzáállásunkon múlik.

Eddig sem szégyelltem, most viszont már szinte büszke vagyok a klimaxomra. Legszívesebban világgá kiabálnám: Hé emberek! Látjátok? Éppen most vagyok az életem csúcsán!! 😊

a Klimax jelentése