Flörtölés maszkban

Már megint összefutottam a pasival, akinek a szeme láttára kivágtam a hisztit a plázában még karácsony előtt, és aki pár héttel később a mirelit pultban szemtelenkedett velem.

Cili maszkban flörtöl a zöldséges pultnál

Ezúttal is vásárlás közben botlottunk egymásba. Itt lakhat ő is a környéken, vagy ha nem ő, akkor a kis barátnője, akivel a legutóbb láttam flangálni. Nem hittem, hogy maszkban is fel fogom ismerni, arra meg végképp nem számítottam, hogy ő is engem. A pasas viszont legalább százkilencven magas, és nem tehetek róla, az ilyet én képtelen vagyok nem észrevenni. Úgyhogy rábámultam, ő meg vissza rám (észrevettétek már, milyen fontos lett megint a szemkontaktus, amióta úton-útfélen maszkban jár mindenki?), és rögtön tudtuk mindketten, hogy mi „ismerjük” egymást. Ami persze túlzás, hiszen érdemben csak kétszer „találkoztunk”, de valójában nem ismerkedtünk meg soha.

Mint ahogy most sem.

Ezúttal nem a pizzás hűtőnél, hanem a zöldséges részlegnél hozott össze minket a balsors. Esküszöm, a pasi szeme felcsillant, amikor meglátott, és rögtön úgy köszönt rám vidáman, mintha legalábbis egy rég nem látott ismerőse volnék: „Kezét csókolom!”. Majd rögtön hozzátette, hogy jaj, bocsánat, nem úgy értette, hát persze hogy most ugyebár semmimet se csókolhatja meg. Bizony, bólogattam, az semmiképpen nem lenne most biztonságos!

Bevallom, először az életben hálát adtam, amiért kötelező a boltban a maszkviselés, mert így legalább nem látszott – vagy legalábbis nem annyira látszott – hogy mindeközben fülig vörösödtem. Hallottam a saját hangomat, és egyszerűen nem hittem el, hogy ez én vagyok, aki a répák és uborkák között egy vadidegen pasassal flörtölget. Hát igen, folytatta a pasi, ki tudja, mikor lesz végre biztonságos például moziba menni… Mire én: Manapság már minden film letölthető a netről! Mire a pasas mélyen a szemembe nézve közölte, hogy az sajnos nem ugyanaz. Haha, gondoltam magamban, ezek szerint mostanában nem nagyon randizgathattál azzal a szemtelenül fiatal (meg persze sovány) kis nőddel, akivel korábban láttalak a színházban, de hangosan inkább nem mondtam semmit. Csak annyit, hogy ne izguljon, előbb utóbb minden jobb lesz, csak tudni kell kivárni, mi például a jövő hétvégén már grillpartit tartunk a barátaimmal. Erre rávágta, hogy, jé, milyen érdekes, ő is grillpartira megy ugyanakkor – mintha ez engem egy cseppet is érdekelne. Gyorsan a kosaramba szedtem a leveszöldséget és elköszöntem.

Vagyis mostantól már köszönőviszonyban is vagyunk.

Na, micsoda egy kaland, mi? Csak nehogy az legyen, hogy emiatt a kis flört miatt úgy felzaklatom magam, hogy a végén megint nem alszom egy hétig, mint a múltkor. Be is veszem gyorsan az orbáncfüves klimaxbogyómat, elvégre az jó hatással van az alvásra is…!