36. Eszeveszett fogyókúra

Az elmúlt hét a fogyókúra jegyében telt. De ne izguljatok, mert nem fogytam szinte semmit, viszont legalább jó sok pénzembe került. Elmesélem, mi történt!

Eszeveszett fogyókúrába kezd Cili

Amióta vége a karanténnak, a testsúlyom elindult ugyan lefelé, mégsem voltam boldog, mert én sokkal gyorsabban szerettem volna visszafogyni a tavaszi otthonülős időszakban „kinőtt” ruháimba. Bár valójában soha nem hittem a csodafogyókúrákban, most mégis elkezdtem kutakodni az interneten, mit lehetne mégis kipróbálni. Így találtam rá egy gyönyörűen megdizájnolt oldalra, ahol rengeteg pozitív vásárlói visszajelzést mutattak egy fogyókúrás termékről, mi több, komplett termékcsaládról. Azt ígérték, hogy ha az ő spéci poraikat eszem mindennap, akkor garantáltan gyorsan megszabadulhatok a nemkívánt súlyfölöslegemtől.

Aznap ráadásul belefutottam egy „akciójukba” is, ahol a horribilis árú szettet még alig pár órán keresztül egy kicsit kevésbé horribilis, de persze továbbra is borsos áron lehetett megrendelni. Nem sokat teketóriáztam, gyorsan megnyomtam az „érdekel” gombot, majd kitöltöttem a felbukkanó űrlapot az adataimmal. Szinte azonnal megszólalt a telefon, és egy enyhén szláv akcentussal beszélő hölgy mindent letárgyalt velem. Már másnap csöngetett egy futár – aki mintha szintén szláv akcentussal beszélt volna, vagy lehet, hogy csak képzelődöm? –, és hozta a poraimat, meg persze elvitte a pénzemet.

Én pedig elkezdtem turmixokon élni: reggelire, ebédre, vacsorára csak a porokat ettem. A honlapjukon végül is azt ígérték, ezekben minden tápanyag benne lesz, amire szüksége van a szervezetnek, de egyetlen árva, fölös kalóriával se több.

Három nappal később valóban vagy másfél kilóval kevesebbet mutatott alattam a mérleg, ami nem csoda, hiszen a poroktól egyrészt a hasam is ment, másrészt erős vízhajtó hatásuk is lehetett, mert folyton pisilni jártam. Viszont ebben a pár napban iszonyatosan legyengültem, és úgy ácsingóztam már egy falat rendes ennivaló után, mint még soha!

Az irodában Margó egyre csak csóválta a fejét, amikor nap mint nap hiába invitált, hogy tartsak vele ebédelni a törzshelyünknek számító közeli kifőzdébe. Én ugyanis csak a turmixaimat voltam hajlandó szürcsölgetni.

Aztán egyik nap Margó nagy hírrel tért vissza az ebédelésből, és elmesélte, hogy a szomszéd mérnöki iroda igazgatójával evett egy asztalnál. Ez nem is lett volna újdonság, hiszen nyílt titok már itt az irodaházban, hogy az öreg fószer jó ideje udvarolgat Margónak. Hanem mint kiderült, aznap nem csak az öreg, hanem a fia is együtt ebédelt velük. Aki nem mellesleg egy nagyon jó pasi, és most már én is név szerint ismerem, hála a múlt heti grillpartinak Margóéknál…

Ekkor végre észhez tértem. Beláttam, hogy jobb lesz nekem is újra rendesen eljárnom ebédelni. Végül is a kifőzdénknek van kifejezetten kalóriaszegény reform-menüsora, csak arra kell ügyelnem, hogy tényleg onnan válasszak, és ne csábítsanak el a kevésbé alakbarát fogások.

A porevésnek meg az égvilágon semmi értelme, hiszen ha visszatérek a normál ételekhez, és megszűnik az addigi has- és vízhajtó hatás, a mérleg is újra mutatni fogja az addig „elvesztett” kilókat. (Ez pontosan így is történt!)

A maradék porokat még naivan megpróbáltam visszaváltani az azt reklámozó cégnél. Naná, hogy nem sikerült. Sokba került, de legalább tanultam az esetből: soha többé nem dőlök be semmilyen varázsdiéta ígéretének! Elvégre hosszú távon csak az életmódváltás és a tudatos étkezés hozhat tartós eredményt.