Anyák napja 2020

Vasárnap anyák napja volt, és egyben az első alkalom ebben az utóbbi pár hétben, amikor egy pillanatra elvesztettem a derűlátásomat, az örökös bizakodásomat a jövőben. Mert nagyon nehéz ám, ha az ember sokáig nem láthatja a gyerekét, de anyák napján még azok is visznek egy szál virágot az anyukájuknak, akik már régen kirepültek a fészekből.

Végül is ez az élet rendje: megöregszünk, a gyerekeink felnőnek és elköltöznek, elvégre nekik is joguk van a saját életüket élni. Meg is fogadtam annak idején, hogy semmiképp sem állok a lányom útjába, ha egyszer majd önállósodni akar. Sőt támogatom minden törekvésében, és ugyanúgy szeretem, hiszen mindörökre a gyerekem marad. De nem foghatom vissza, mert ahhoz nincs jogom.

Anyák napja viszont újra emlékeztetett rá, hogy az én kicsikém mennyire távol él tőlem. Bevallom, elsírtam magam. Holott korábban sem volt kétséges, hogy ha a lányom kiköltözik Angliába, nem feltétlenül tud majd éppen május első vasárnapján csak úgy hazaugrani hozzám, hogy virágot hozzon nekem. Viszont a gondolat, hogy erre, ha akarnánk se lenne lehetőségünk, nagyon elkeserített. Már karácsony óta nem találkozhattunk személyesen, és még a húsvétot is egymástól távol kellett töltenünk. Így azért elég nehéz volt arra felkelni, hogy anyák napja van, de minek.

Szóval eltört nálam a mécses. Sírdogáltam hát egy kicsit, és a bánatomat még az is tetézte, hogy a lányom még csak egy sort sem írt nekem anyák napja hajnalára. Persze, nyilván tovább alszik, hiszen vasárnap van, gondoltam. De aztán egy idő után kezdtem hiányolni a jelentkezését. Már éppen ott tartottam, hogy jó, akkor majd felhívom én, amikor váratlanul csöngettek.

Egy futár állt az ajtóban, kezében hatalmas, malomkerék nagyságú virágcsokorral. Egy itthoni virágküldő szolgálattól jött, de mint kiderült, a megbízást Londonban adták fel. És alig hogy átvettem a küldeményt, szinte azonnal videóhívást is kaptam ugyanonnan. Mert a lányom pontosan akkorra időzítette az anyák napi bejelentkezését, amikor megkapta a visszaigazolást a virágos cégtől, hogy a csokor célba ért.

Megint csak sírtam, de ezúttal már a meghatottságtól. Amiért ennyire csodálatosan aranyos és figyelmes kislányom van nekem!

Anyák napja