Ötven az új harminc?

Nemrég rádöbbentem, hogy tulajdonképpen már évek óta nem vettem fel magas sarkú cipőt. És vajon miért nem? – tettem fel a kérdést magamnak a hétvégén, betévedvén egy cipőboltba. A „betévedés” persze ez esetben erős túlzás, hiszen kifejezetten azért mentem be az üzletbe, hogy téli lábbelit vegyek magamnak. Eredeti terveimben egy lapos sarkú, kényelmes csizma beszerzése szerepelt, ám amikor megláttam a kínálatot, elbizonytalanodtam. Mondhatni megszédített a magasabb sarkú modellek látványa, amelyekből csinosabbnál csinosabb darabok sorakoztak a polcokon. El kellett gondolkodnom: vajon miért nem hordok én újabban soha magas sarkút? Mert elhittem, hogy öreg vagyok hozzá? Hát hol van az megírva, hogy egy ötven fölötti nőnek visszafogott „néniként” szabad csak öltözködnie? Sehol! Nincs ilyen szabály, és nem is volt soha! – jelentettem ki magamban.

Elkezdtem tehát a magas sarkú csizmákat próbálgatni. A tükör előtt billegve hamar megállapítottam, hogy minél magasabb a csizma sarka, én annál jobban nézek ki. Mármint amennyivel magasabbnak látszom, annyival karcsúbbnak, na jó: soványabbnak érzem magam. Sőt, kifejezetten fiatalosabb benyomást keltek magas sarkakon! Van az a mostanság divatos mondás, hogy „az ötven az új harminc” – ami persze erős túlzás, de attól még tény, hogy hiába értem el a fél évszázados (jaj, leírni is rémes!) életkort, valójában egy perccel sem érzem magamat többnek negyvennél. Na jó, negyvenötnél. De hogy nem vagyok még „öreg néni”, az tuti. Végül is akárhogy számolom, még legalább tizenöt évem van a nyugdíjig…! Aktív, dolgozó nő vagyok tehát, nem holmi fejkendős öreg néni. Jogom van nőnek lenni, pláne nőnek kinézni! – döntöttem el, miközben beálltam a pénztárhoz új szerzeményemmel, egy szép, velúr hatású, magas szárú és legalább 6 centis sarokkal felszerelt téli csizmával. Ma már ebben jöttem be dolgozni, és a kollégaim is a csodájára járnak, hogy milyen jól áll!

Hahó, ötvenes nők! Nektek is csak azt tudom tanácsolni, hogy ne szégyelljétek a korotokat: merjetek öltözködni. Higgyétek el, megéri!