41. Szex 50 fölött

Nem is gondoljátok, mekkora dilemma egy ötvenéves nőnek a szex! Mármint egy új partnerrel. Az egymáshoz ezer éve összeszokott pároknak nyilván nincsenek titkaik egymás előtt, az ember emiatt hajlamos azt gondolni, hogy a gátlásosság legfeljebb a tinédzserek privilégiuma. Bár úgy lenne!

Rá kellett jönnöm, hogy ugyan rendszeresen fennhangon hirdetem (mi több, hiszek benne!), hogy mindenkinek szeretnie kell a saját testét, és hogy el kell fogadnunk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, mégis él bennem a kétely, hogy mi lesz, ha a kiszemelt pasinak ruha nélkül már nem fogok tetszeni egyáltalán…

Jó, tudom, az ilyen akkor kerüljön is lapátra, elvégre kinek kell egy olyan férfi, akinél csak a külső számít? Ezt tényleg így gondolom, de attól még bennem a félsz, nehogy az én Tamásomról derüljön ki, hogy ő is csak egy felszínes „macsó”. Amúgy nem ilyennek ismerem, de rossz lenne csalódni benne! Miközben annak is tudatában vagyok, hogy az én koromban egy nő már igenis felelős a testéért.

Húszévesen nem nagy kunszt jól kinézni, a fiatalság már önmagában vonzó adottság. Szerintem direkt így rakott minket össze a természet, hogy a leginkább fogékony korban minél nagyobb eséllyel találjunk párra, hogy vígan sokasodhassunk és szaporodhassunk. Aztán ahogy telik az idő, nekünk nőknek egyre többet kell „dolgoznunk” magunkon, hogy a másik nem egyáltalán figyelemre méltasson bennünket.

Emlékszem, a huszadik szülinapomra nem is kellett különösebben készülődnöm. A harmincadik előtt viszont már órákat töltöttem el azzal, hogy mit vegyek fel, és további órákon át sminkeltem magam a fürdőszobában. A negyvenedik előtt már pánikszerűen bejelentkeztem fodrászhoz, kozmetikushoz, és óriási bevásárlókörutat is tartottam, hogy megtaláljam az alkalomhoz leginkább megfelelő, és persze előnyös ruhát.

Az ötvenedik szülinapomat meg inkább hagyjuk! Nem csináltam semmit, csak vártam, hogy elteljen, mert úgy éreztem, minek erőlködni, hiszen ennek már semmi értelme… Hát igen, az egy komoly mélypont volt az életemben. Nyilván a hormonok is ludasak voltak, de akkor eléggé bedepiztem.

Azóta viszont sok minden megváltozott. Odafigyelek az étkezésre (kisebb-nagyobb sikerrel), igyekszem rendszeresen mozogni, tornázni, nőiesen öltözködni, és úgy összességében pozitívan gondolkodni. (Utóbbihoz nagy segítség a gyógynövényes klimaxbogyóm is!). Hiszen, mint tudjuk, az életben szinte minden fejben dől el.

Fejben. Ja, persze.

No de mi van az ágyban?! Vagyis mi lesz? Elvégre nem vagyunk már gyerekek. Lassan egy hete tart a viszonyunk, tehát előbb-utóbb szintet fogunk lépni, ez nem kétséges. Én viszont már most szorongok, hogy majd le kell vennem a ruhámat egy férfi jelenlétében. Mert akármit gondolok magamról fejben, akárhogyan „szeretem” a testemet, attól még tény, hogy nem vagyok fiatal. Lehet, felöltözve tényleg vonzónak talál Tamás. Vagyis nem lehet, hanem ez így is van. Tudom. Érzem. De vajon akkor is így gondolja majd, ha lehullott rólam minden lepel…?

Nevessetek csak ki, de nekem már olyan régen nem volt senkim, hogy még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy fogom-e tudni majd egyáltalán, hogy mit is kell ilyenkor csinálni…!

Cili parázik a szex miatt