39. 50 éves nőnek pasizni…?!

Emlékeztek még, hogy Sári barátnőm nyaggatására még hónapokkal ezelőtt felregisztráltam egy netes társkeresőre? . Röviden összefoglalva, akkor egy napszemüveges képet tettem csak fel magamról, arra pedig, hogy kit keresek, annyit írtam csak, hogy „egy férfit, aki megnevettet”… Volt is egy rémes randim erről az oldalról, ami után el is döntöttem, hogy inkább felhagyok a párkeresésnek ezzel a formájával.

Viszont az adatlapomat nem töröltem, ezért a hétvégén újra beléptem az oldalra, és TÉNYLEG csak azért, hogy végleg megszüntessem a regisztrációmat! Viszont az eltelt idő alatt kaptam pár levelet, amit kíváncsiságból azért végigfutottam… Mondanom sem kell, hogy gyagyábbnál gyagyább szövegek voltak – kivéve egyet! Azt az egyet pedig egy bizonyos „Tamás” írta, és alig pár napja várakozott a virtuális postaládámban. Nem hosszú, idemásolom az egész üzenetet:

„Kedves Hölgyem! Ön tetszik nekem, itt a napszemüveges fotóján is, az életben pedig még inkább. Már sikerült párszor megnevettetnem, és a jövőben is szívesen megtenném még sokszor, főleg ha nem csak ebédidőben találkozhatnék Önnel. A héten még külföldön vagyok, de szombat este eljönne velem vacsorázni?
Kezét csókolja,
Orosz Tamás”

Akik olvasták a múlt heti blogomat, tudják, kiről van szó! Ő az a pasi, aki nekem is nagyon tetszik, ráadásul ugyanabban az irodaházban dolgozunk, és valóban, többször ebédeltünk már egy asztalnál a közeli étkezdében – persze sosem kettesben, hanem mindig a kollégákkal együtt. Ezen a héten tényleg nincs idehaza, erről pletykáltak is a szomszéd mérnöki irodában dolgozók.

És igen, ő az a férfi, aki miatt fő már egy ideje a fejem, miként adhatnám a tudtára, hogy nem lenne ellenemre, ha kezdenénk végre valami „komolyabbat” is egymással.

50 éves nőnek pasizni…?!

Valóban többször megnevettetett már, ami ezúttal is sikerült neki ezzel a magázós levéllel! Azt mondjuk nem tudom, hogyan nyomozta ki, hogy ott vagyok a társkeresőn, de gyanús, hogy Margó kolléganőm keze lehet a dologban. A vén kerítőnő! – nevettem fel, ám a következő pillanatban már a szorongás uralkodott el rajtam.

Van egy mondás, hogy „vigyázz, mire vágysz, mert még megkapod” – és velem pontosan ez történt most. Végül is erre vágytam, hogy a pasi végre kezdeményezzen. Ezzel együtt szinte halálra rémít a gondolat, hogy ezentúl megváltozik vele a viszonyom!

Mi lesz ezután? Mostantól akkor „járunk”? Már olyan régen nem volt senkim, hogy én már azt sem tudom, hogy hogyan kell az ilyesmit csinálni… Jaj, a szexről nem is beszélve! Fogalmam sincs, egyáltalán képes vagyok-e még levetkőzni egy pasas előtt! A többiről nem is beszélve!

Hé Cili, ötven éves elmúltál, klimaxolsz, minden éjjel leizzaszt a hőhullám, van rajtad legalább hat kiló súlyfölösleg – mireföl akarsz te még bármit is az élettől?!

Ha hiszitek, ha nem, azt sem tudom eldönteni, válaszoljak-e egyáltalán a levelére! Nem lenne jobb mindenkinek, ha egyszerűen úgy csinálnék, mintha soha meg sem kaptam volna…?

Tanácstalan vagyok!!