38. Kezdeményezhet-e a nő…?

Korábban büszke voltam rá, hogy én afféle „régimódi” nő vagyok, aki úgy gondolja, egy kapcsolatot mindig a férfinak kell kezdeményeznie. A mai napig valahogy közönségesnek érzem, amikor nők teszik ugyanezt. Az én szememben az ilyesmi egyenlő a „felkínálkozással”, amit felettébb elítélek és nőietlennek tartok. Sári barátnőm szerint viszont ideje volna a sutba dobnom ezeket a régi, idejétmúlt beidegződéseket, vegyem fel inkább végre a lépést a modern világgal. Ő azt vallja, hogy ma már egyáltalán nem ciki, ha a nő nyit először. Hiszen amilyen emancipáltak lettünk az utóbbi pár évtizedben, szegény pasasok teljesen elveszítették az önbizalmukat, emiatt pedig nem mernek lépni, amíg nem látják egyértelmű jelét annak, hogy nyitott kapukat döngetnek.

Vajon elhívja Cili randizni a pasit?

Ezt az érvelést is meg tudom érteni, és valahol még igazat is adok Sárinak. Ennek ellenére elképzelhetetlennek tartom, hogy odaálljak egy pasas elé, és azt mondjam neki, hogy figyelj, bejössz nekem, mit szólnál, ha járnánk… Nem, ez képtelenség! Sári persze kioktatott, hogy nyilván nem kell ajtóstól rontani a házba, léteznek finomabb módszerek is, például el lehet hívni a fickót egy közös programra. Aha, és mit mondok neki? Hogy gyere el velem moziba, bébi? Vagy hívjam meg rögtön vacsorázni egy étterembe? Nem, ez teljességgel kizárt. Az ilyesminek szerintem csakis fordítva szabad megtörténnie, már úgy értem, hogy ugyanezeket a pasi mondja nekem…!

De a pasi nem mond semmit. Pedig most már minden délben együtt ebédelünk a közeli étkezdében – no nem kettesben, hanem négyesben, hiszen ott van velünk mindig Margó kolléganőm is meg az udvarlója, az „öreg fószer”. Aki olvasta az eddigi bejegyzéseimet, az már kitalálhatta, hogy igen, Orosz Tamás a pasas, aki miatt gondban vagyok. Most már biztos, hogy hamarosan átveszi át öregtől, vagyis az apjától a szomszédos mérnöki irodában az igazgatói posztot. Ami annyit tesz, hogy egy irodaházban fogunk dolgozni, sőt várhatóan még sokszor fogunk együtt ebédelni, és ha nem történik végre valami, akkor ez így is marad, amíg világ a világ. Majd jókat beszélgetünk, ebéd után együtt kávézunk (már úgy értem, négyesben), de ennél több soha nem fog történni. Mert egyszerűen nem tudom, hogyan lehetne tovább mozdulnunk erről a holtpontról. Vagyis tudom: úgy, ha Orosz Tamás végre hajlandó lenne kezdeményezni!

Mert amúgy tök jól kijövünk, mindig van közös témánk, és már az is kiderült, hogy kábé ugyanazokat a filmeket láttuk és könyveket olvastuk. Nekem nagyon bejön ez a pasi, és most már kiderült, hogy nemcsak külsőre, hanem emberileg is. És észrevettem, hogy folyton bámul, még olyankor is, amikor nem is engem kéne néznie. Biztos vagyok benne, hogy én is tetszem neki. Az ilyesmit egy nő megérzi! Márpedig én nő vagyok, és éppen ezért nem lennék rá soha képes, hogy én kezdeményezzek…

Vagy szerintetek tényleg szedjem össze a bátorságomat és tegyem meg akkor én az első lépést…?