Félreértés a grillpartin

A pasast Tamásnak hívják.

Igen, ő az a fura, és számomra egészen idáig valójában ismeretlen fickó, akivel legutóbb zöldségvásárlás közben futottam össze (ha esetleg nem olvastad, csak görgess le a múlt heti bejegyzésemhez). Már akkor szóba került, hogy mindketten grillpartira leszünk hivatalosak. De fel nem merült volna bennem, hogy történetesen UGYANARRA az összejövetelre hívtak meg mindkettőnket!

Cili félreérti a szituációt a fiatal lánnyal

Le is esett az állam, amikor megláttam az ürgét Margóék kertjében. Már éppen megörültem volna az újabb váratlan találkozásnak, amikor felfedeztem, hogy velem ellentétben ő bezzeg nem egyedül érkezett, hanem magával cipelte azt a szemtelenül fiatal, és szinte már egészségtelenül sovány kis nőt is, akivel korábban már láttam együtt. Már akkor mélységesen felháborított és elkeserített, amiért egy ennyire jó pasi, aki ráadásul korban hozzám sokkal jobban illene, ilyen csitri lányokkal múlatja az idejét. Most is azonnal lehervadt a mosoly az arcomról.

Ő persze kedélyesen nyugtázta a felbukkanásomat, hogy lám, milyen kicsi a világ, meg persze be is mutatkozott. Így tudtam meg, hogy Orosz Tamásnak hívják. Én meg Magyar Cecília vagyok, közöltem, mire elkezdett viccelődni, hogy íme az igazi orosz-magyar barátság – pedig szerintem erős túlzás azt állítani, hogy ettől a kis megismerkedéstől máris barátokká lettünk volna. Ez a pasi nekem eddig csak bosszúságot, kínos perceket és álmatlan éjszakákat okozott. Most sem dobott fel különösebben a jelenléte, hiába néz ki kegyetlenül jól: korombéli, egy kicsivel lehet csak idősebb nálam, magas, kisportolt, sötét haja van és hozzá tengerkék szeme… De mit kezdjek mindezzel, ha a nálam húsz évvel fiatalabb, csontsovány lányokra bukik?! – gondoltam, és onnantól igyekeztem a kert távolabbi szegleteibe húzódni, nehogy véletlenül beszélgetnem kelljen vele.

Közben persze egyre csak magamat sajnáltam, és azon keseregtem, hogy mégis, miből gondoltam én, hogy egy magamfajta ötvenes nő még egyáltalán érdekelhet bárkit. Végül is a nyakamon a klimax, hát nem lenne okosabb inkább végleg lehúznom a rolót, és egyáltalán nem foglalkoznom pasi-ügyekkel?

Margó, a házigazdánk, aki nem mellesleg kollégám a munkahelyen, persze árgus szemekkel sasolta a megismerkedésünket. Aztán amint a pasas hallótávolságon kívül került, Margó azonnal nekiállt susogni a fülembe, hogy Tamás az ő „udvarlójának” a fia, aki a papához hasonlóan szintén mérnök, és hogy évek óta elváltan él. Mintha engem egy percig is érdekelt volna az ipse pedigréje!

Orosz Tamás sem erőlködött különösebben, hogy beszédbe elegyedjen velem, bár feltűnt, hogy elég gyakran pillantgat felém, miközben a kis nőjével fecserészik. Egyértelmű volt, hogy csakis én lehetek a téma, főleg, hogy folyton fel-felnevettek. Minden bizonnyal a korábbi közös „kalandjainkat” mesélte (lentebb megtalálható)…

Aztán a kis nő egyszer csak mellém somfordált és nekiállt csevegni az időjárásról, meg hogy ugye szerintem is milyen szép Margó kertje így tavasz végén… De addigra már annyira felidegesítettem magam ezen az egész szituáción, hogy anélkül, hogy végiggondoltam volna a mondanivalómat, kerek perec kimondtam, amire gondolok, és nekiszegeztem a nőnek a kérdést, hogy ő vajon nem érzi túlzásnak, hogy egy ennyivel idősebb pasassal kezd.

Mire a lány szemei elkerekedtek, majd kezet nyújtott és közölte, hogy ő Orosz Kinga, és a férfi, akivel jött, nem más, mint a tulajdon édesapja.

Micsoda szappanoperai fordulat, ugye? Azt hittem ott süllyedek el szégyenemben!

De közben az is felmerült bennem, hogy ezek szerint mégiscsak lehetne folytatása a „történetünknek” ezzel a Tamással? Vagy ez hülyeség…?