33. Biciklizni fogok

A szokásos tavaszi gardróbrendezés különösen keserű tapasztalatokkal szolgált az idén. Nem tudom, ti hogyan szoktátok, én kábé ilyenkor májusban létrát ragadok, és leköltöztetem a felső szekrényekből a még ősszel oda menekített nyári ruháimat, hogy aztán felpakoljam a helyükre a télieket. Nem éppen egyszerű feladat, ugyanis rendkívül sokig tart, rámegy egy teljes hétvége, mire befejezem. Ami nem csoda, mert minden előszedett holmit muszáj azonnal felpróbálnom. Már ha rám jön egyáltalán!

Ha eddig nem találtátok volna ki: igen, az elmúlt hetek karanténidőszakában szinte minden kedvenc nyári cuccomat sikerült kihíznom. Ez a hosszas itthon üldögélés még nekem is megártott, aki pedig állandóan az egészséges táplálkozásról és a kalóriakontrollról mantrázok.

Most már hiába szánom-bánom, hogy nem voltam erőszakosabb, amikor Sári elbliccelte a közös online tornázásainkat. Ugyebár onnantól már nekem sem volt kedvem egyedül nekifogni az itthoni edzésnek. Jó, nem szép dolog ezt az egészet Sárira fogni, és az is sovány (hahaha) vigasz, hogy cserébe ő is ugyanúgy meghízott.

Beszéltünk ugyanis telefonon, és miután kikeseregtük magunkat a testsúlyunk miatt, ezúttal Sári állt elő egy remek gondolattal. Eszébe jutott, hogy anyukájáéknál ott áll két női kerékpár kihasználatlanul a garázsban. Sári csak az egyiket használja néha, amikor hazautazik a szüleihez. Ott a kisvárosban ez a legnépszerűbb közlekedési eszköz, szinte mindenki biciklin jár közértbe, piacra, sőt a helybéliek még munkába is. Sári már egy ideje latolgatja, hogy elküldeti magának a bringáját, hiszen újabban nálunk is egyre több a kerékpárút, emiatt itt is kezd biztonságosabb lenni a két keréken való közlekedés. És Sári felajánlotta, hogy nekem meg akkor elhozatja a másik parlagon heverő biciklit.

Azonnal fellelkesedtem az ötleten! Rögtön megfogadtam, hogy amint lesz biciklim, soha többé nem szállok buszra, hanem én is mindenhová két keréken fogok elgurulni! Sőt, Sárival kitaláltuk, hogy mi ketten ezentúl hétvégi bringatúrákat is fogunk csinálni! Eleinte könnyebb terepen megyünk, és csak kisebb távolságokat, de amikor már belejöttünk, emelhetjük a teljesítményt. A határ a csillagos ég!!

Már csak amiatt izgulok, hogy ugyan azt mondják, a biciklizést nem lehet elfelejteni, én viszont már vagy tizenöt éve nem ültem drótszamáron…

Szerintetek fog nekem ez menni?

Biciklizni indulnak Ciliék