29. Online osztálytalálkozó

Pár egykori általános iskolai osztálytárssal a mai napig tartjuk kapcsolatot, és néhány hónappal ezelőtt kitaláltuk, hogy idén áprilisban osztálytalálkozót kéne tartani. Kerti grillpartit képzeltünk el, ám erről időközben kénytelenek voltunk lemondani. Pedig már szinte mindenkit sikerült felkutatnunk a régi osztályból, hála a különféle közösségi oldalaknak. Sokakról ugyan kiderült, hogy amúgy se tudtak volna eljönni, hiszen a világ másik végén, vagy legalábbis külföldön élnek.

Viszont ma már mindenki annyira „onlájn”, hogy rájöttünk, végül is semmi akadálya, hogy megtartsuk az osztálytalálkozót az eredetileg kitűzött időpontban – csak éppen egy videós applikáció segítségével.

Nagyon vicces volt a „körkapcsolás”! Tizennyolcan jöttünk így össze, és tényleg a világ minden tájáról: ketten Németországból, egy lány Olaszországból jelentkezett be, de volt, aki Franciaországban él, illetve egyvalaki Kanadában telepedett le. Persze más volt így, mint egy igazi találkozón, hiszen nem lehetett egymás szavába vágva, kötetlenül beszélgetni, hanem csak szépen, névsor szerint haladva ki-ki elmesélhette, mi minden történt vele az elmúlt 35 évben.

Érdekes sorsokat ismerhettem meg! Sokan, hozzám hasonlóan elváltak, és akadt, aki azóta újra megházasodott. Sőt, egy lány már harmadszor ment férjhez! Egyébként ő is nézett ki a legjobban az egykori lányok közül.

Nyilván erre az alkalomra én is szépen kisminkeltem magamat (szerintem már egy hónapja nem voltam kifestve!), mint ahogy a többiek (mármint a nők) is igyekeztek a legjobb arcukat mutatni a kamerának. De még így is megdöbbentem, hogy míg egyeseken alig fogott az idő, addig néhányan kifejezetten „öreg nénikké” lettek! Alapvetően három altípust tudtam megkülönböztetni:

  1. aki úgy néz ki, mint régen,
  2. aki úgy néz ki, mint én (vagyis se nem fiatal, se nem öreg!),
  3. és akiből máris „néni” lett…

Levontam a tanulságot: az igazán mázlistákat nyilván segíti a genetika, ők emiatt nem öregszenek nagyon. Minden egyéb esetben pedig leginkább az számít, hajlandó vagy-e energiát szánni magadra, a kinézetedre. Mostanában ez nyilván nem könnyű, hiszen a legtöbbünk jelenleg nem tud eljárni fodrászhoz vagy kozmetikushoz, de attól még a „romjainkon” is meglátszik, hogy kinek volt korábban fontos az ilyesmi és kinek nem. Elvégre a mindennapi arcápolás, a divatos öltözködés vagy az otthoni hajfestés továbbra sincs megtiltva senkinek.

Úgy gondolom, hogy mint sok minden, az öregedés is alapvetően fejben dől el. Lehet megadóan, beletörődve elfonnyadni, elszáradni, és – bár ez több energiát igényel! – lehet a nőiességünk megőrzése mellett, méltósággal és jó kedéllyel fogadni az évek múlását.

Te melyik típushoz tartozol?