2. Blogbejegyzés

Így „pasiztam” a szüreten!

A barátnőm nem hitte el, de én még soha nem voltam szüreten. Nem tehetek róla, én nem származom borvidékről, mint a Sári, aki ezt meghallva persze ragaszkodott hozzá, hogy a múlt hétvégén tartsak vele a szülőfalujába a szüreti mulatságra. Na de mi legyen a legfőbb gondja egy nőnek egy ilyen helyzetben? Elárulom: hogy mit vegyen fel! Kényelemeset? Csinosat? Netán egyenesen az idei őszi trendet? És vajon milyen időjárásra számítsak: napsütéses, szép őszi időhöz öltözzek? Vagy éppen hogy zuhogni fog az eső? Álltam tehát a gardrób előtt tanácstalanul, és szokás szerint rá kellett döbbennem, hogy hiába van tonnányi ruhám, alapvetően „nincs egy rongyom se”, amit felvehetnék. Ennek legfőbb oka, hogy a nyáron sikerült felszednem pár kilót, és ebből az alkalomból a nadrágjaim közül máris nem jött rám egy se. Maradt tehát a szoknya, de akkor már legyen kurta, gondoltam (na nem abszolút mini, csak olyan térd fölött érő), hozzá bokacsizma, felülre meg valami vidám pulcsi. Mindezt az ősz sárga-barna-zöld színeiben összeválogatva. Sári szemei igen csak elkerekedtek, amikor meglátott: – Ebben a cuccban ugyan nem lehet szőlőt szedni, de le ne vedd! Az esti bulihoz tökéletes lesz – bólogatott elismerően.
Így aztán a szüreteléshez Sári anyukájától kaptam kölcsön egy kezeslábast meg egy pár gumicsizmát, amiben egész nap leginkább egy anyamedvének éreztem magam, mint ahogy annak is néztem ki… Annál nagyobb volt viszont a kontraszt, amikor estére visszavedlettem „valódi” nővé! A szüreti mulatságban Sári összes férfi rokona velem akart táncolni! Egy jóképű fickó, talán valami nagybácsi, meg szinte egész este nekem csapta a szelet. Nyomta a sódert, hogy ő pont az ilyen érett nőket szereti, meg hogy egy nő ne legyen piszkafa, hanem igenis a nőies formák a vonzóak, úgyhogy nehogy eszembe jusson fogyókúrázni! Én persze csak nevettem az egészen, legfőképp miután felbukkant az „udvarlóm” felesége, és a pasasba abban a pillanatban belefagyott a szó… De bevallom, jól esett hallani a bókokat. Lám, tényleg nem ért véget a világ azzal, hogy nemrég betöltöttem az ötvenet: még mindig tudok jól kinézni, és továbbra is észrevesznek a férfiak. Úgyhogy megint hinni kezdtem benne, hogy egyszer még én is újra rátalálhatok valakire, akivel talán komolyabb dolog is kialakulhat…!