18. Munkahelyi flört

18_CILI_Flort

Legutóbb ebédszünetben azt mondja nekem Margó, aki a HR-es nálunk, hogy ő úgy látja, a szemközti asztalnál ülő pasas egyre csak a mi asztalunk felé bámul. A környék irodaházaiból sokan járunk abba az étkezdébe, látásból szinte mindenkit ismerek, így nem volt nehéz beazonosítanom a mukit. A szomszéd mérnöki iroda igazgatója volt, a maga legalább hatvan, ha nem hetven évével. Nekem ilyen öreg pasi nem kéne, csúszott ki a számon, amit rögtön meg is bántam, elvégre Margó egy jó tízessel idősebb nálam, vagyis a pasas mondhatni az ő korosztálya. Szerencsére Margó elengedte a füle mellett a kiszólásomat, főleg mert lefoglalta az öreg fószer látványa. Ezek ketten már szabályosan szemeztek egymással. A vége az lett, hogy amikor befejeztük az ebédet és felálltunk, abban a pillanatban az öreg is elindult a kijárat felé. Energikusan elénk pattant, és úriember módjára, határozott mozdulattal kinyitotta előttünk az ajtót.

– Ugye a könyvelőirodában dolgoznak a hölgyek? – kérdezte, holott meggyőződésem, hogy pontosan tudta a választ. Margó mindenesetre mosolyogva bólintott. Mire a pasi bemutatkozott neki. Sőt kezet is csókolt! És rögtön megkérdezte Margót, lenne-e kedve meginni egy kávét náluk az irodában. Magyarázta, hogy most rendelt egy új kávégépet, amiről a beosztottjai állítják, hogy szuper masina, ő viszont tart tőle, hogy hátha csak udvariaskodnak, és nem merik bevallani a főnöküknek az igazat. Ezért szeretné, ha végre egy kívülálló is tesztelné az új gép által lefőzött kávét.

Nem hinném, hogy élő ember képes lenne felülni egy ennyire képtelenül zagyva történetnek, különösképpen nem Margó, ez a dörzsölt vén csataló! – gondoltam magamban. Az egész kávégép-sztorit a vén fószer egyértelműen akkor és ott találta ki, hogy valahogyan az irodájába csábítsa Margót. Már előre kuncogtam magamban, ahogy elképzeltem, hogyan rázza le a kolléganőm egy percen belül az önjelölt udvarlót.

De legnagyobb meglepetésemre Margó egy szó nélkül igent mondott, és már el is tűnt a szomszédos iroda ajtaja mögött. Én meg csak álltam elhűlten a folyosón. Viszont az esetből azóta levontam több tanulságot is.

  1. Nem csak a húszéveseké a világ! Hanem a hatvanasoké is. Sőt hetveneseké.
  2. A nő örökké nő – kortól függetlenül, amíg akad valaki, aki meglátja benne a nőt!
  3. Merj szemezni.
  4. Legyél bátor, kezdeményezz, akár még hazudhatsz is (de csak egy kicsit!).
  5. Ha randizni (kávézni) hívnak, merj igent mondani!

És még nekem vannak gátlásaim a korom miatt! Lám, Margó, aki egy hatvanas nő, még ő is „kelendő”… Vagy csak arról van szó, hogy előbb utóbb minden zsák megleli a foltját…?

Lehet, hogy egyszer még én is meglelem?