17. Elmélkedés a lánykori testsúlyomról

Képzeljétek, láttam megint azt a pizzavásárló pasast a boltban! Nagyon vigyáztam, nehogy ő is észrevegyen, teljesen leblokkolt ugyanis a tudat, hogy nemrég meghíztam egy kicsit (egészen pontosan egy teljes kilót). Azóta már elbizonytalanodtam, hogy talán a pasasnak fel sem tűnt volna az az egy kilócska. Sőt, biztosan nem. Télikabátban egy kiló ide vagy oda, nem is számít, tavaszra meg úgyis leadom. Simán odamehettem volna hozzá! Ráköszönök, és ki tudja, lehet, hogy végre rendesen megismerkedünk…

Egyébként bevallom, mostanában elgondolkodtam rajta, vajon szeretném-e visszanyerni valaha is a lánykori testsúlyomat. Hát nem.

Ha hiszitek, ha nem, nagyon sovány kislány voltam, és míg a mai lányok többségének már fiatalon arra kell vigyáznia, nehogy elhízzon, én éppen ellenkezőleg voltam ezzel. Inkább hízni szerettem volna, mert olyan vékony voltam, hogy szinte kilátszottak a bordáim, alig volt fenekem, és ha leültem egy szűk szárú farmerban, a két combom között méretes lyuk tátongott, amit nagyon szégyelltem. Irigyeltem a nálam nőiesebb lányokat, de akármit csináltam, képtelen voltam meghízni, mindig sovány maradtam.

A várandósság fordulópontot jelentett, mert hirtelen farkasétvágyam lett, és még az olyan, korábban gyűlölt ételeket is jóízűen megettem, mint például a tökfőzelék vagy a kockasajt. A terhességem legelején még örvendeztem is, hogy végre én is kezdek normálisan kinézni: az addig sovány, nyúzott arcom megtelt, a formáim végre kikerekedtek, amitől sokkal nőiesebbnek éreztem magam, és csak úgy forogtak utánam az utcán a férfiak. Mivel azelőtt a saját bőrömön soha nem tapasztaltam, hogy az evéstől el is lehet hízni, ezért fel sem merült bennem, hogy visszafogjam magam.

Ettem, ahogy épp kedvem volt, minden kontroll nélkül, mígnem megszületett a lányom, én pedig rémültem összegeztem, hogy a terhesség mindössze 9 hónapja alatt 25 kilót szedtem magamra.

Sem a lánykori súlyomat, sem a régi alakomat soha többé nem nyertem vissza. De nem is vágyom rá, hiszen meséltem, milyen „gebe” voltam annak idején. Egyébként a szülés utáni túlsúly jelentős része magától is leolvadt rólam a szoptatási időszakban, és némi otthoni tornával hamarosan újra formába hoztam magamat.

Egy viszont biztos: egy életre megtanultam, hogy ha a női szervezet hormonálisan „másállapotba” kerül, akkor bizony nagyon be tud indulni a testsúlygyarapodás! A terhességem fontos tapasztalattal szolgált, így amikor pár éve elkezdődött nálam a klimax, pontosan tudtam, hogy az bizony nem a véletlen műve, hogy csak úgy szaladnak fel rám a kilók (már megint!). Pedig egy dekával nem ettem többet, mint korábban, és nem csináltam semmit sem másképp, mint addig. Szerencsére hamar összeállt a kép: a szervezetem a változókorba lépett, azaz változni kezdtek a hormonjaim (már megint!), viszont, ha én továbbra sem változtatok semmin, akkor simán felszedhetek 25 kilót is akár kilenc hónap alatt (már megint!), ráadásul most nem lesz megállás sem, hiszen a hormonális változás ezúttal nem csak egy terhesség idejére szól, hanem az egész további életemre.

Az első öt pluszkiló után ráébredtem tehát, hogy ha nem kívánok az elkövetkező években kis gömböccé átalakulni, akkor nekem kell átalakítanom az étrendemet. Szép fokozatosan kivezettem az édességet, a cukrot, illetve a gyors felszívódású szénhidrátok fogyasztását a mindennapjaimból. Helyette több gyümölcs, és még több zöldség kerül a tányéromra. Az agyonfeldolgozott bolti készkaják helyett pedig törekszem friss, lehetőleg a termelői piacon beszerzett alapanyagokból főzni. És higgyétek el, működik, elvégre hellyel-közzel tartom is a súlyomat.

De az is igaz, hogy nem vagyok önsanyargató típus, hiszen a barátnőkkel olykor elmegyünk ide-oda, meg persze a családi ünnepek során is alkalmilag becsúszik egy-egy sütizés.

Illetve a múltkor az a mirelit pizza…! J