A női test türelmetlen és gyors, ha igaz, hogy serdülőkorban már nemileg érettek, azaz fogamzóképesek vagyunk. Az azonban tizenkét évig is eltarthat, hogy a változókorban az ellenkező irányú folyamat végbemenjen.
Ebben a hosszú időszakban sok bonyolult folyamat játszódik le, amelyek erősen leegyszerűsítve a következőképpen magyarázhatók: a petefészek működése illetve néhány hormon termelődése (elsősorban az ösztrogéné) lecsökken és előbb utóbb le is áll. Az agy – mint központi vezérlőegység – érzékeli a hiányt, és nagy mennyiségben kezdi termelni az ún. stimuláló hormonokat, melyeknek az lenne a feladatuk, hogy a petefészkek működését ismét normalizálják.

Egyik helyen tehát túl kevés nemi hormon, másutt túl sok stimuláló hormon – végül aztán felborul a központ (az agy) hormonális egyensúlya (például a testhőmérsékletet, vagy a lelki állapotot szabályozó központokban).

A nők mintegy harmadánál ennek hatására alakulnak ki a változókorra jellemző tipikus panaszok: hőhullámok, alvászavar, éjszakai izzadás, lelki problémák.

Több évnek kell eltelnie, mire a test „hozzászokik” a hormonális változásokhoz. A kellemetlen tünetek csökkenése, illetve megszűnése jelzi, hogy a természetes hormonális átállás folyamata lezárult.