A hőhullámok, amelyek általában csak néhány percig tartanak jellemző kísérői a változókornak. A hőhullámok többnyire hirtelen, erős hőségérzést és kipirulást okoznak előbb az arcon, majd onnan tovább terjednek a hajas fejbőr, a nyak, a mellkas és a felkarok területére. Ilyenkor rövid időre megemelkedik a testhőmérséklet, szaporává válhat a pulzus, megemelkedhet a vérnyomás. Egyeseknél akár szédülést is okozhat.
A hőhullámot igen gyakran intenzív verítékezés követi. Sokaknál pedig hidegség érzéssel, borzongással zárul a hőhullám. Megint mások kimerültségről, fáradtságról panaszkodnak a hőhullámokat követően. 
A hőhullámok többnyire csak néhány másodpercig, vagy 1-2 percig tartanak. Rendszertelen időközönként jelentkeznek, és egyes esetekben 24 óra alatt akár 30-szor is ismétlődhetnek. Egy biztos: mindig akkor törnek rá az emberre, amikor a legalkalmatlanabb.
Napjaink álláspontja szerint a hőhullámok az ún. vegetatív idegrendszerből indulnak ki, vagyis az idegrendszer azon részéből, melyet tudatosan nem befolyásolhatunk.