A lelki hullámvasút

A változókor gyakori kísérőjelenségei az ingerlékenység, idegesség, szomorúság és a depressziós hangulatváltozások. Még azok is kiborulhatnak apróságokon, akik korábban acélidegzetükről voltak híresek.  Sok nő hirtelen fölöslegesnek és már nem kívánatosnak, csökkent értékűnek érzi magát.
A hormonok lejtmenete egyénenként változó hatással lehet a lelki életre. Okozhat például:

• nyugtalanságot
• idegességet
• ingerlékenységet
• általános elégedetlenséget
• szomorúságot, vagy
• depressziót

Ismert tény, hogy a partner együttérzése, az őszinte, pozitív légkör a családban és a munkahelyen értékes segítséget nyújtanak a depressziós szakaszok áthidalásában vagy akár elkerülésében. Minden, ami az önértékelés javítására szolgál erősítendő. A sikerélmények ebben kulcsfontosságúak.
A változókor valóban a vég kezdete? Miért ne foghatnánk fel úgy, mint újrakezdést, mint belépőt az élet egy új szakaszába? Döntő jelentősége van annak, hogy egy nő hogyan éli meg a változókort, milyen tartással veszi az akadályt. Ha valaki félelemmel és elutasítással fogadja, akkor nagy valószínűséggel felerősödnek a testi tünetek, és a belső nyugalom, a lelki egyensúly is felborul. Akik azonban képesek elfogadni és feldolgozni ezt az új életszakaszt, a változást csupán a női élet normális (tovább)fejlődéseként, kibontakozásaként élik meg.

A változókor első tüneteinek megjelenésekor a nők többsége a negyvenes éveiben jár, és aktív résztvevője a napi életnek. A napjainkban várható élettartamot figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a nők még csaknem fél életüket maguk előtt tudhatják. Akkor hát hogyan is lehetne a változókor a vég, ellenkezőleg ez a kezdete egy hosszú életszakasznak, mely végtelenül sok lehetőséget tartogat az átalakulásra, megújulásra.